Az emlékezés addig játszik fontos szerepet, amíg elindít egy történetet – mondja Egressy Zoltán, aki szerint bizonyos történetmagvacskákat érdemes sokáig érlelni. Új kötetének novelláiban az emlék a képzelettel szövetkezik, és különös figurákban ölt testet.
A méhcsalád című kötet 2021-ben az Európai Unió Irodalmi Díját nyerte el.
Állandó témái a nők választási lehetőségei, helyzetei, határátlépési cselekvései. A találóan kanadai Csehovnak, Ontario hercegnőjének is nevezett irodalmi Nobel-díjas Alice Munro teljes pályaművének megjelentetését a Park Könyvkiadó tavaly fejezte be.
Nagyszabású vállalkozás készült Budapest 150. születésnapja alkalmából: Tompa Andreától Grecsó Krisztiánig, Szabó T. Annától Dragomán Györgyig huszonhárom neves író írt huszonhárom történetet a város huszonhárom kerületéről. Ez lett a Budapest Nagyregény. Elolvastuk.
Elvitelre - a podcast, amelyben az adott hét legjobb HVG hetilapos és hvg360-as anyagaiból válogatunk. Csak indítsa el a háttérben és hallgassa meg szerzőink legjobb írásait! Az évzáró adásában eltöltünk egy napot egy dohányboltban és újabb irodalmi művet mutatunk be egy kollégánk tollából.
Tóth Krisztina tárca- és novellatörténeteiben professzionális tömörítéssel eléri, hogy az ismerős, apró élethelyzetek irodalomsűrítménnyé alakuljanak. Ezzel találkozhatunk az Ahonnan látni az eget című új novellagyűjteményében.
Egészen bizarr véletlen.
Testamentumként a cannes-i fesztivált elcsendesítő filmet hagyott maga után a minap elhunyt Martin Amis angol író, aki túl jó házból származott ahhoz, hogy egész életében rosszfiú maradhasson.
A világhírű író szövege Totth Benedek fordításában lát napvilágot.
A legapróbb hibáinkkal sem tudunk szembenézni, csakhogy az igazság végül ránk kopogtat, és ez beláthatatlan társadalmi eszkalációt okozhat – állítja Darvasi László író-költő, akinek a minap jelent meg Az év légiutas-kísérője című új novelláskötete.
Június 2-a az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború 99. napja. Háborús tudósításaink és híreink mellett rendhagyó módon egy novellát is közlünk, amelyet a HVG újságírója, Kovács Bálint írt.
„Önreflexív őszinteség”, „manírok nélküli szépirodalom” – az első kritikák így látják a művet.