Tádzsikisztánban, a Zarafsán folyó közelében találtak egy sziklafalba vájt barlangot, ahonnan értékes leletek kerültek elő. Úgy tűnik, nagy lehetett a forgalom a környéken 150 ezer évvel ezelőtt.
Sokáig úgy gondolták, hogy a neandervölgyi ember és a homo sapiens külön fajhoz tartoztak, ám ez a nézet az elmúlt években a tudományos felfedezések hatására kezdett megváltozni. Emiatt azt is újra kell gondolnunk, mi tesz bennünket emberré.
Evolúciós szempontból előnyös, ha valaki korán kelő típus – legalábbis a bolygó azon részén, ahol mi élünk. Mindezt a neandervölgyi embernek köszönhetjük.
Egy Homo sapiens csecsemő csontját azonosítottak tudósok egy franciaországi barlangban, amelyben a feltételezések szerint kizárólag neandervölgyiek éltek. A több mint 40 ezer éves lelet révén új szempontok tárulnak fel a Nyugat-Európában élő első modern emberek és eltűnt ősi rokonaik közötti kapcsolatokról.
Több mint 57 ezer évesek azok a jelek, amelyeket feltehetően neandervölgyi emberek rajzoltak ujjaikkal egy Franciaországban feltárt barlang falára.
A neandervölgyi ember igazi „kalóriabombákat” zsákmányolhatott: már a hatalmas elefántok levadászására is voltak módszereik, és egy ilyen állat egy nagyobb csoportnak hónapokig elegendő lehetett. A feldolgozásra is használtak már eszközöket a csontokon talált nyomok alapján.
Régészek egy vélhetően vadászszentélyként használt barlangban több állat koponyáját találták meg, és számos érdekes megállapítást tettek a kőkorszaki vadászok szokásairól.
Már a neandervölgyi emberek is ínyencek lehettek, erre utalnak egy Irán északi részén lévő barlangrendszerben feltárt ételmaradványok. A kutatók szerint a legősibb főttétel-maradványok a neandervölgyiek összetett étkezési kultúrájáról tanúskodnak.
Rejtély, hogy több százezer év különélés után hogyan tudta megérteni egymást a Homo sapiens és a neandervölgyi ember, ám ez nem gátolta őket a közös utódok nemzésében.
Rengeteg új információt rejthetnek még azok a leletek, melyeket Dél-Szibériában találtak. Lehetséges, hogy egykor a nők voltak az összekötő kapocs az egymástól messze élő, kisszámú neandervölgyi közösségek között.
A neandervölgyi ember nem tűnt el azonnal a homo sapiens európai megjelenésével, volt egy idő, amíg a két fél együtt tudott élni. A kutatók most pontosabb becslést adtak arra, hogy ez meddig tarthatott.
A neandervölgyi lakóhelyen hamu maradványait, egy kerek tűzhelyet, valamint kőfegyvereket és vadállatok összezúzott csontjait találták meg.