Eddig nem ismert, két ősi erszényes faj megkövesedett maradványait fedezték fel ausztrál paleontológusok az észak-ausztráliai pusztaságban (Outback) végzett ásatásokon.
A kutatók attól tartottak, hogy az erszényespelék nem élték túl az ausztráliai bozóttüzeket. Most találtak egy példányt az apró állatból.
Ausztrál tudósok felállították a kenguru kifejlődésének idővonalát, amely szerint a kenguru őse 25 millió évvel ezelőtt jelent meg Ausztráliában, és az a kenguru, amelyet ma ismerünk, hárommillió évvel ezelőtt egy gyors evolúciós ugrással bukkant fel a kontinensen.
14 órás is lehet egy aktus, a hímek pedig szó szerint belepusztulnak a párzásba.
Eddig csak Dél-Amerikában ismert erszényesek fosszíliáira bukkantak kutatók Ausztrália északkeleti részén; a felfedezés tudósok szerint megkérdőjelezi az erszényes állatok evolúciójáról alkotott elméletet.
Az eddig feltételezettnél 35 millió évvel korábban történhetett meg az erszényes és a méhlepényes emlősök különválása - vélik amerikai kutatók a Nature című tudományos szaklap eheti számában megjelent tanulmányukban. Az emlős "ősanya" mellső végtagjai jól alkalmazkodtak a fára mászáshoz, rovarokkal táplálkozott. Étrendjéből fakadóan az ősemlős 15 grammnyi lehetett.
Terepjáró méretű erszényes, diprotodon csontvázát tárták fel Ausztráliában. A háromtonnás szörny kétmillió évvel ezelőtt élt az ötödik kontinensen, a mai Queensland területén.
Amerikai kutatók rájöttek, miért olyan aprók a kenguruk mellső lábai a hátsókhoz képest: mivel közvetlenül születésük után hosszú utat kell megtenniük anyjuk erszényéig, elülső végtagjaik evolúciója megragadt egy bizonyos szinten.