(Re)konstruált múlt
Fényképeket azért készít az ember, hogy örökké megőrizzen egy pillanatot – hiszen az emlékezet véges, sőt gyakran téved is –, bár bennem azok az események maradtak meg a legjobban, amelyekről valamiért nem sikerült fotót csinálni. A fotóalbumok az elmúló idővel dacoló képcövekek, az élők örök mementói; a nagyszülők vagy a dédik fotói mellé viszont legfeljebb erősen fikciós történeteket rendelhetünk, összerakosgatva a múlt felismerhető darabkáit.