Sokszor azért létesítünk kompromisszumkapcsolatokat, mert rettegünk az egyedülléttől. Ha azonban meg tudnánk szeretni ezt az állapotot, vagyis önmagunk megismerése által önmagunkat, többé nem a félelem hajszolna a választásainkba. És akkor egyedül nyugodtabbá, békésebbé, józanabbá válnánk, mint a következő párkapcsolatban.
Mennyiben függ anyánktól és apánktól, az általuk teremtett otthoni légkörtől, hogy felnőttként újra és újra bántalmazó párkapcsolatokban találjuk magunkat? A kép árnyaltabb, mint gondolnánk.
Ne féljünk tőlük, lefegyverezhetők, ha tudatosan vagyunk jelen az életünkben, ahol reálisan ítéljük meg önmagunkat, beleértve a képességeinket, az erőforrásainkat. Az energiavámpír az, aki fél, aki a gyengébbre vadászik, életképtelenség-érzését leplezve ezzel.
Családi, baráti, munkahelyi, szerelmi, házastársi kapcsolatokban egyaránt felállhat a tettes–áldozat szerepkettős. Az egyik fél a lelki ragadozó, a másik az empatikus lelki zsákmány. Közös bennük, hogy belül, mélyen, egyik sem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szeretetet.
Hercsel Adél újságíró Láthatatlan pokol című új könyvében olyanok osztják meg a múltjukat, akiknek sikerült kiszabadulniuk egy bántalmazó kapcsolatból. A kötetből a 38 éves Nóra történetét választottuk.
Egy orosz férfi bíróság előtt áll, mert baltával levágta a felesége kezeit. Az emberi jogi aktivisták szerint, mikor 2017-ben Oroszország lazított a családon belüli erőszakra vonatkozó törvényen, azzal az áldozatok alapvető védelmét szüntette meg.