„Ukrajna honvédő háborúja a liberális világrend és az autokrácia küzdelme is. Ezt jól tükrözi a háborúban lévő két ország mögött álló támogatói kör." Vélemény.
„Egy befolyásos kormánytag nézőpontjából követhetjük nyomon a magyar kabinet második világháborús politikáját, méghozzá nem egy történelmi számvetés keretében, hanem a munka dandárjában... minden utólagos korrekció nélkül.” Zsindely Ferenc, Teleki Pál államtitkárának naplója párját ritkító kordokumentum.
„Konok akarattal” kényszerítette magát naponkénti naplóírásra 1941-től Teleki Pálnak, majd két utódjának is miniszterelnöki államtitkára, Zsindely Ferenc. A kulisszatitkokkal teli, minap megjelent terjedelmes krónika visszatérő témája az öngyilkos kormányfő.
Nyolcvanéves, és ma sem tanulság nélküli az a pávatáncos kormányzati ügyeskedés, amellyel az 1940-es évek ellenzéki sajtóját, köztük megkülönböztetetten a Magyar Nemzetet kezelték.
Exkluzív módon először állítják ki együtt Teleki Pál gróf búcsúleveleit június 7-8-án Budapest Főváros Levéltárában. A kétnapos Levéltári Pikniken emellett időgépbe ülhetünk, családfakutatást tanulhatunk, a gyerekek várat építhetnek gyurmából, 17. századi fegyverbemutatót nézhetnek meg, valamint koncertek és más színes programok is várják a látogatókat.
Személyesebb hangvételű levelet írt Teleki Pál a halála előtt a személyi titkárának, ebben az egykori miniszterelnök kifejtette, hogy visszavonhatatlanul megutálta az embereket. A titkár családjától most jutott el a búcsúlevél a főváros levéltárához.
Marx Károly szobra után Nagy Imre és Teleki Pál emléktábláját is elvitték a Corvinus Egyetemről – írja a Népszabadság.
Diadalmenetben vonult be a magyar honvédség a II. bécsi döntéskor visszacsatolt Észak-Erdélybe, holott a magyarlakta területet nem katonai erővel, vagy különösebb diplomáciai furfanggal, hanem a hitleri Németország és Mussolini Olaszországa "ajándékaként" szerezte vissza Magyarország. Teleki Pál miniszterelnök felismerte: a németek egyedüli célja a döntéssel Magyarország és Románia elkötelezése volt a tengelyhatalmak oldalán. A határrevízió – csakúgy, mint a húsz évvel korábbi trianoni békeszerződés – valamelyest csökkentette a kisebbségben élő népesség arányát, azonban a négy év múlva hatalomra kerülő Sztójay-kormány a magyar nyelvű és identitású zsidóság meggyilkolásában történt részvételével maga járult hozzá a magyarság arányának csökkenéséhez Észak-Erdélyben.
Nyolcvanöt éve hoztak ítéletet a Horthy-korszak egyik legnagyobb botrányperében, a tragikomikusan alakuló „frankhamisítási ügyben”. A csalást Hollandiában leplezték le, a francia lapok csináltak belőle világbotrányt, miközben itthon a magyar kormány próbálta eltussolni az ügyet – nemzetközi szinten pedig Anglia támogatta ebben Budapestet.
Magyarország 1941 áprilisában kényszerhelyzetbe kerülve, átengedte a Wehrmacht csapatait területén, amikor Hitler megindították a támadást Jugoszlávia ellen. Ezzel gyakorlatilag elárultuk Jugoszláviát – formailag azonban nem támadtuk meg déli szomszédunkat, megvártuk, amíg az államalakulat a német támadás nyomán "magától" szétesik, és ezután indultak meg a magyar csapatok.
Érdemes eltűnődni azon különbségen, amely a két világháború közötti korszaknak a hazai politikára meghatározó befolyást gyakoroló két miniszterelnöke, Teleki Pál és Bethlen István nézetei között állt fenn a „zsidókérdés” megítélésében.
A cipőrendelet és nagyközönség – e semmitmondó címmel jelent meg egy cikk a Pesti Hírlap 1941. február 18-ai számában, a negyedik oldal alján. A cikkből azonban kiderül, nem mindennapi dolgok történtek. A kormány ugyanis két nappal korábban, február 16-án a Budapesti Közlönyben megjelentetett egy rendeletet, amely korlátozta a „bőrtalpú lábbeli forgalmát”.