A meghallott csend – tárlat a Pannonhalmi Apátságban / Polcra került mindennapok – NDK-magánmúzeum Csepelen / Ninot, a király éghető bábuja – kortárs vásár Madridban / Felborzolt valóság – Gyenis Tibor a kecskeméti Fotográfiai Múzeumban / Aura és kontempláció – Mark Rothko festményei Bécsben / Rendnek kell lennie – Mácsai István spirálfüzete
A Rózsák nyesésében írja Perneczky Géza, hogy amikor Paul Maenznek, a neves német galeristának megmutatta a fotóit, ő azt mondta, „ahhoz viszonyítva, amit a galériájában forgalmaz, ezeket ő túl okosnak találja”. Azt nem tette hozzá, hogy túl szellemesnek. Valószínűleg a német humor más, s talán nem is olyan otthonos az ő képzőművészetükben, mint a miénkben.
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy a fotóművészet területén a két világháború között Magyarország a legjelentősebb alkotókat felvonultató országok között volt. André Kertész (Kertész Andor), Moholy-Nagy László, Halász Gyula (Brassai) és Robert Capa (Friedmann Endre Ernő) alkotásai a világban bárhol garanciát jelentenek a sikerre, műveik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai. Méltatlanul kevés szó esik azonban azokról, akik Magyarországon alkottak és kelet-európai fotóművészként próbáltak érvényesülni az első világháború utáni időktől egészen az egész térséget politikai értelemben átformáló 1989-es rendszerváltásokig. A kiállításon szereplő alkotók mindegyike külön-külön utakon, de azonos végkifejlettel tart tükröt a magyar fotográfia egy-egy évtizede elé; a világtól hol kevésbé, hol jobban elzárva, képesek voltak egyetemes művészi tartalommal és minőségben műtárgyakat létrehozni. A kiállítás megnyitója: 2012. június 8., péntek, 17 óra - Magyar Fotográfiai Múzeum, H-6000 Kecskemét, Katona József tér 12.