Ukrajna ügyében megvolt a lehetőség, hogy az európai közösség vezetői igazolják az Európával kapcsolatos geopolitikai állításukat, azonban a közel-keleti válság véget vetett ennek, írja Nathalie Tocci a Politicón.
Már több mint százezer örmény menekült Örményországba azóta, hogy a múlt héten az azeri hadsereg egynapos háborúval elfoglalta az Azerbajdzsán terültére beékelt, többségében örmények által lakott területet. A tömeges menekülés azt bizonyítja, az örmények nem hisznek Azerbajdzsánnak, ahol az utóbbi években többször is elhangzott, örményt ölni nem bűn.
Azerbajdzsán villámháborúban visszafoglalta a kaukázusi országhoz tartozó, 30 éven át örmény kézen lévő, örmény többségű Karabahot. Bár a terület elvesztése fájó sebet ejt az örmények lelkében, a kapituláció után új startot vehet az egykori szovjet tagköztársaság.
Ezért történt meg, hogy az Azerbajdzsán által előítéletesnek minősített nyilatkozatot végül az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője jegyezte, nem az Unió egésze.
Egy nappal az után, hogy Azerbajdzsán kedden „terroristaellenes” akciót indított az azeri területre beékelődött, örmény többségű és örmény ellenőrzés alatt lévő Karabah ellen, Örményország és a karabahi örmény vezetés gyakorlatilag kapitulált. Elfogadták azt a tűzszüneti megállapodást, amely az örmény hadsereg kivonásáról, a karabahi helyi fegyveres erők feloszlatásáról és arról szól, hogy a 30 évig örmény irányítás alatt lévő Karabahot visszaintegrálják Azerbajdzsánba. A karabahi volt a legvéresebb olyan konfliktus, amely az egykori Szovjetunió szétbomlásának időszakában alakult ki.
Örményország most először jelezte, hogy kész elismerni Azerbajdzsán részeként Karabahot. Jereván kompromisszumkészsége elsősorban az ukrajnai orosz agresszió következménye, ahogy az is, hogy a volt szovjet tagköztársaságok sorra fordulnak el Moszkvától Peking felé.
Másfél hónapja zárva van az egyetlen út, ami Örményországot összeköti az Azerbajdzsánba ékelt Karabahhal. A blokád a jelek szerint nem zavarja a Karabahban szolgáló orosz békefenntartókat, az üldözött keresztények sorsáért állítólag aggódó Orbán Viktor sem emelt szót a kiéheztetett több tízezer keresztény örményért, amikor hétfőn Budapesten tárgyalt Ilham Aliyev azeri államfővel.
Az ellenzék tüntetésekkel sorozza a miniszterelnököt, de messze nincs akkora támogatása, amekkorával Pasinjan három éve hatalomra jutott. Most is úgy néz ki, ő a legnépszerűbb örmény politikus, és a jelek szerint Putyin orosz elnök is mellette tette le a voksát.
Több fronton is kihívásokkal szembesült az utóbbi egy évben Moszkva az érdekszférájának tekintett volt szovjet tagköztársaságokban, és a jelek azt mutatják, már nem tud vagy akar mindenütt olyan határozottsággal fellépni, mint korábban tette.
Az eddigi legnagyobb, legalább 15 ezer fős tüntetésen követelte szombaton Jerevánban az örmény ellenzék Nikol Pasinján miniszterelnök lemondását amiatt, hogy november elején megállapodást kötött Azerbajdzsánnal a karabahi harcok lezárásáról, és ezzel jelentősen csökkent az örmények ellenőrizte terület nagysága.
Eddig három győztese és egy vesztese van a karabahi harcoknak. A posztszovjet térségben több állam is akad, amely attól tart, hogy az azeri–örmény összecsapások tanulságai számukra is kedvezőtlen következményekkel járhatnak.
Az örmények súlyos vereséget szenvedtek a másfél hónapig tartó karabahi háborúban: elvesztették az ellenőrzést az 1994-ben kikiáltott, Azerbajdzsán területén lévő örmények lakta térség fölött. Azerbajdzsán mellett Oroszország és Törökország is nyertesek között van.