A rendszerváltással hirtelen új megvilágításba került a 20. századi magyar történelem. Az 1956-os forradalom tabuja megdőlt, Horthy, Kádár történelmi szerepe átértékelődött. A történészek mellett a politikusok is nekiláttak, hogy narratívává formálják a közelmúlt történelmét – egy idő után magának a rendszerváltásnak a történetét is.
1989 nem csak a politika és gazdaság alapvető átalakulását hozta el, hanem az emberek életmódját is közelítette némiképp a nyugaton ismert mintákhoz. Az irány széttartó volt: a középosztály számára a világ szabaddá és egyre sokszínűbbé vált, hirtelen felemelkedett egy sajátos kultúrát hozó új vállalkozóréteg, eközben azonban tömegek kerültek kilátástalan helyzetbe.
Ami 1989-ben Magyarországgal és a régióval történt, az leírható úgy is, mint szuperhatalmak küzdelmének végórája: a Szovjetunió elveszítette a hidegháborút, így Kelet-Közép-Európában át kellett adnia a helyét a Nyugatnak. A történet hazai alakítói ugyanakkor nem úgy látták, hogy a Nyugat túlzottan igyekezett volna Magyarországot és szomszédait a keblére ölelni. Eközben Magyarországon is voltak, akik a semlegességet az atlantista opciónál vonzóbbnak tartották. Az EUrologus a bő harminc évvel ezelőtti nagyszabású társadalmi átalakulást körüljáró cikksorozatának negyedik részében a világpolitikai események kerülnek fókuszba.
Miközben az állami tulajdonláson alapuló tervutasításos rendszer lebontása az 1989 táján végbement átalakulás egyik legfontosabb tényezője volt, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások résztvevői sem vették nagyon komolyan a gazdasági kérdéseket. Ma már sokan vallják, hogy a piac áldásos hatásába vetett hit – az akkori nemzetközi közhangulatnak megfelelően – az átmenet első éveiben túlzott volt. Drótvágó sorozat, 3. rész az EUrologustól.
Magyarország a keleti blokk országainak az élén indult a szabadság határainak felderítésére, és sajátos utat járt be az átalakulás során. A szovjet típusú rendszer hazai ellenzéke már évekkel a szabad választások meghirdetése előtt rivalizáló csoportokra szakadt, és ez éppúgy ősforrása lehet a demokrácia későbbi, fokozatos leépülésének, mint az, hogy a sajátos tárgyalásos jelleget öltő rendszer-átalakításból a társadalom zöme kimaradt. Az EUrologus a bő harminc évvel ezelőtti nagyszabású társadalmi átalakulást körüljáró cikksorozatának második részében a belpolitikai események kerülnek fókuszba.