Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kipróbáltuk, hogy mennyivel lett erősebb a japán gyártó új kompakt divatterepjárója, amely végre infotainment fronton is sokat fejlődött, de zöld rendszámot továbbra sem kaphat.
Akio Toyoda, a Toyota első embere néhány éve tett egy olyan kijelentést, mely szerint nem szeretne több unalmas autót látni a mamutcég kínálatában. És ennek meg is lett a hatása, elég csak a 2016 óta gyártásban lévő C-HR-re (Coupé High Rider) gondolni, amely külseje sok mindennek mondható, csak éppen unalmasnak nem. Azóta eltelt három esztendő és a típus formaterve szinte semmit sem öregedett, ettől függetlenül mégis meg kellett ejteni az ilyenkor szokásos ráncfelvarrást.
A faceliften átesett Toyota C-HR újdonságait elsősorban a lemezek alatt kell keresni, jövünk a Portugáliában megrendezett nemzetközi menetpróbán szerzett gyakorlati tapasztalatainkkal.
Minek változtatni?
A szépség szubjektív dolog, de a C-HR vonalvezetése nem sok mindenkit hagyhat hidegen. Lényegében nincs olyan négyzetcentiméter a karosszérián, melyen legalább egy pillanatig megpihenhetne a szemünk: egy izgalmas letörés itt, egy lendületesen emelkedő vonal ott, amott pedig egy furcsa bemélyedés.
Az eladási mutatók egyértelműen a merész tervezőket igazolják, és a Toyota döntéshozói úgy találták, hogy a bevált recepten bűn lenne komolyabb mértékben változtatni a facelift során. Ennek jegyében csak nagyon óvatosan nyúltak hozzá a vonalakkal alaposan összeszabdalt és rejtett hátsó kilinccsel megspékelt dizájnba. Enyhén módosult a hűtőrács, változott a lámpák rajzolata, átrajzolták a lökhárítót és a ködlámpákat, valamint variáltak egy picit a két hátsó lámpát összekötő spoilerszerű megoldáson.
Az immár elöl-hátul LED fényforrásokkal világító C-HR mostantól két új fényezéssel rendelhető: a Supersonic Red egy vörös, a Hot Lava Orange pedig egy narancssárga szín. És igen, ezek sem unalmas, hanem nagyon is izgalmas fényezések, amik jól mutatnak a fekete színben is rendelhető tetővel, vagy az akár ugyancsak fekete könnyűfém-felnikkel.
Akinek eddig is tetszett a C-HR, annak mostantól vélhetően egy picit még jobban bejön a dizájn, akinek pedig eddig sem tetszett, annak minden bizonnyal a facelift sem hozza meg a kedvét a vásárláshoz.
Belső értékek
A 4,36 méteres hossz és a 2,64 méteres tengelytávolság nem változott, hiszen ez nem egy vadonatúj modell. Ennek megfelelően az utastér változatlan méretű. Elöl még a magasabbak is remekül elférnek, ám ők hátulra már ne nagyon üljenek be, ugyanis ott a C-HR-ben mind a fejtér, mind a lábtér szűkös. Arról nem is beszélve, hogy a vékonyra vett ablakok miatt komoly bezártságérzetünk lehet, és a tolatás sem leányálom. A csomagtartó kiviteltől függően 358-377 literes, a hátsó üléssor 60:40 arányban osztott.
A felhasznált műanyagok a vártnál kicsi keményebb tapintásúak, ellenben az összeszerelési minőségre nem lehet panasz. A kormány kiváló fogású és mögötte két csőműszer fogja közre a régimódi kis színes kijelzőt. A műszerfal közepéről tabletként mered az égnek az infotainment rendszer 8 colos érintőkijelzője, ami mellé a könnyebb kezelhetőség jegyében vékonyka kis nyomógombok kerültek.
A felhasználói felület grafikája enyhén túlhaladott, azonban komoly előrelépés, hogy a facelift során megérkezett a várva várt Android Auto- és Apple Carplay- támogatás. Ugyancsak újdonság, hogy a fedélzeti navigáció frissítéséhez nem feltétlenül kell szervizbe látogatnunk, a rendszer a mobilunk internetkapcsolatát használva vezeték nélküli módon is képes update-elni a térképállományt.
A 345 ezer forintba kerülő 8+1 hangszórós JBL hifi nem szól rosszul, de például a Mazda 3-ban lévő Bose szett meggyőzőbb. Az első ülések fűtéséért 158 ezer forintot kér el a Toyota, a korábbiaknál nagyobb biztonsággal szolgáló továbbfejlesztettt Safety Sense rendszer viszont mindenkinek alanyi jogon jár.
A lényeg
Maradt a kínálatban a 115 lovas 1,2 literes benzinmotor és az enyhén átdolgozott, modernebb akkumulátort kapott 122 lóerős hibrid hajtás, az igazi újdonságot pedig a 184 lóerős hibrid változat jelenti. Utóbbi esetében nem 1,8, hanem 2 literes a soros 4 hengeres szívó benzinmotor, amely önmagában 153 lóerőt és 190 Nm-t ad le. És ehhez hozzájön még a villanymotor 109 lóereje és 202 Nm-e.
A "power" hibrid produkciójával a gyakorlatban nagyon elégedettek vagyunk. Elég lenyomni a gázpedált, melynek hatására azonnal vehemensen megindul az autó, jobban, mint ahogy egy Skyactiv X motoros, vagyis különösebb hibrid varázslat nélküli Mazda 3. Ez elsősorban a villanymotor jelentős rásegítő nyomatékának köszönhető, és bár a 8,2 másodperces 0-100-as szintidő (gyengébb hibrid: 11 másodperc) ismeretében nem nevezhetjük sportautónak a C-HR-t, erőtartalékai tökéletesen elegendőek a hétköznapokhoz. Mint ahogy a 180 km/h végsebesség is.
A fokozatmentes CVT váltó némi megszokást igényel, de a megszokott "bégetés" ezúttal talán nem annyira zavaró. Vélhetően amiatt, hogy a Toyotánál a ráncfelvarrás során nagyon odafigyeltek a hangszigetelésre, ami jobb lett, mint valaha. Ha az 5,3 literes gyári fogyasztási értéket nem is tudtuk hozni, az általunk mért 6 literes érték egyáltalán nem mondható rossznak. A benzintartály 43 literes, ami 700 kilométeres hatótávolságot tesz lehetővé.
Szerencsére a futóművet és a kormányzást is hozzáhangolták a 62 lóerővel nagyobb teljesítményhez, így nem egyszerűen csak több erőt, hanem a tempósabb haladást támogató felfüggesztést is kapunk. A kupé crossover besorolású C-HR-nek a szerpentinezés nem olyan, mint nekünk a foghúzás, a kompakt járgány élvezettel veszi a kanyarokat. A dinamikus életérzésbe egyedül talán az ülés zavar bele, melyet szívünk szerint 2-3 centiméterrel lejjebb eresztenénk. Újdonságként az utasülés is állítható magasságú és a bőrrel borított sofőrülések mostantól elektromos mozgatásúak.
A hibrid C-HR-ek elsőkerék-hajtásúak, ha mind a négy kerékre szeretnénk hajtást, akkor sajnos csak az 1,2 literes benzinmotoros kivitelt választhatjuk.
Konklúzió, árak
+ : izgalmas külső, erős hibrid hajtás, remek futómű, szerény fogyasztás, továbbfejlesztett infotainment rendszer. –: szűkös hátsó sor és csomagtér, túl magas vezetői pozíció, kemény műanyagok, a grafikán lehetne még javítani. |
A Törökországban gyártott C-HR ráncfelvarrásán 200 fejlesztő összesen 120 ezer órán át dolgozott, és az 50 millió eurós beruházásnak meg is lett az eredménye: a típus a hátralévő 2-3 évében továbbra is versenyképes maradhat. A külsőn szerencsére nem változtattak, az erősebb hibrid hajtásért és a módosított felfüggesztésért pedig kijár a dicséret. Ráadásul a típus úgy lett izgalmasabb, hogy fogyasztása továbbra is igen szerény maradt.
A kifutó modell fapados változata 5,99 millió forinton búcsúzott, az új C-HR jobban felszerelt alapmodellje pedig legolcsóbban 7,28 millió forintból úszható meg. A 4x4-es kivitel alapára 9,04 millió forint, az 1,8-as hibrid 8,41 millió forinton nyit, az igazi aduász 2 literes hibrid pedig minimum 9,55 millió forint kifizetését követően vezethető haza. Mivel egyik hibrid sem plugin kivitelű, a zöld rendszám előnyeiről le kell mondanunk. Ilyen rendszámot csak a tisztán elektromos változat kaphatna, ami viszont egyelőre még csak Kínában kapható.
Összehasonlításképp, a Volkswagen T-Roc 150 lóerős 1.5 TSI változata 7,54 millió forinttól indul, a 115 lovas TDI változat alapára pedig 7,61 millió forint. Házon belül a prémium kategóriás és kicsit nagyobb Lexus UX 8,95 millió forinton nyit, a komolyabb hibrid technikával pedig 10,28 millió forint ellenében érhető el.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Erősebb hibrid hajtással érkezett az új Toyota C-HR
