Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Saint Tropez-i időjárás jobban passzolt volna a nyitott tetős kocsihoz, mint a budapesti, de így is komoly élmény volt kipróbálni a Méharit.
Az egyik tevefajtáról elnevezett Méhari 1968-ban látta meg a napvilágot és az ezt követő 20 esztendőben közel 145 ezer példány készült belőle. A Dyane 6 platformra épülő vászontetős kompakt járgány karosszériája műanyagból készült, így a tömege alig 535 kilogramm.
Ennek ellenére nem éppen versenyautóként viselkedik a rendkívül puha, 2CV-rugózású Méhari, melynek motorházteteje alatt egy mindössze 602 köbcentiméteres kéthengeres léghűtéses boxermotor található. A 29 lóerős és 39 Nm nyomatékú erőforrás egy négyfokozatú kéziváltón keresztül adja le teljesítményét a kerekekre.
A rövid próbaút során a 121 km/h-s elméleti végsebesség közelébe sem merészkedtünk, aminek több oka is volt. Egyrészt egy oldtimer korú járművel nem igazán illik padlógázzal közlekedni, másrészt a derékig érő és csak részben biztonsági öves ülésekben négy felnőtt foglalt helyet, ami jelentősen megnövelte a jármű pillekönnyű alaptömegét. Harmadrészt a 0 Celsius fok körüli hőmérséklet és a hószállingózás sem volt éppen ideális a nagy sebességű haladáshoz.
Érdekesség, hogy 1980 és 1983 között egy rövid ideig négykerékhajtású változatban is készült a Méhari, ebből a remek terepjáróképességű kivitelből azonban csak 1300 példány hagyta el a gyártósorokat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
