Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Alig pár hete tették közzé a 2019-es Év Autója díj jelöltjeit, amelyek közt ott van a dél-koreai cég új kompaktja is. Mi is megszavaztattuk az olvasókat, és ezek után sejthető talán, ki lett a nyertes. Megnéztük, mitől ekkora favorit mára a Kia.
Több mint négyezer szavazat érkezett a hét jelöltre, ebből 26 százalék hozta ki győztesnek a Kiát. Az, hogy hivatalosan is lesz-e az év autója, majd március elején, a Genfi Autószalonon kiderül, de nézzük meg már most, honnan ered bizalom?
Az biztos, hogy Kiának mostanra megvan az erős pozitív imidzse, amelyért elég sokat is dolgoztak az elmúlt húsz évben. A cég jól láthatóan tart valamerre, érthető hosszú távú stratégiával. És szinte mindenük van: divatos SUV, hibridautók, elektromos autó. Üzembiztosan és egyre több tapasztalattal hozzák azt a színvonalat, amely a legtöbb autóvásárlónak bőven elég. Arról nem is beszélve, amit még az Audi vezére is elismert egyszer egy interjúban, hogy zseniális húzás volt Kia részéről, amikor felismerte: egy szolgáltatás - jelen esetben a 7 éves garancia - fontosabb lehet egy vásárlónak, mint maga a termék.
Bizonyos értelemben persze a Kia/Hyundai a mostani idők Toyotája, és elég nehéz komoly érzelmi köteléket kialakítani mondjuk egy átlagos Ceed-del, vagy Niroval. De a Kia lényegében ezt már ezt is orvosolt: megcsinálták a Stingert, amelyet bármelyik autóipari katalógus címlapjára ki lehet tenni.
A Cee’d, már csak Ceed
Fontos változás ez is, a normálisabb név is mutatja, hogy talán rájöttek a dél-koreaiak is, nem kell minden áron valami nyakatekert szellemeskedéssel megnehezíteni a dolgokat. Mondhatni, hogy az új Ceed dizájnjával is sokkal inkább a semleges tutira játszottak, mint az egyediségre. Pedig az új kompakt dizájnja a Stingertől származtatható, a vezető dizájner Peter Schreyer, aki német és az Audi vezető tervezője volt korábban, meg is mondta, a leginkább látványos autójuk formajegyeit kell átvinni a több modellre is. Az mondjuk már furcsább megközelítés, hogy annyira olyan ebben a kék színben, mint az új Ford Focus, hogy az első internetes kémfotók alapján még össze is keverték őket.
Az utastér minősége, megjelenése illik az összképhez. Van itt ugyan némi vitatható feketezongora lakk, de nagyon jó minőségű, habosított műanyagok is. Elől-hátul bőven elférni, a 2,65 méteres tengelytávot jól osztották be, ráadásul a hátsó fejtér sokkal nagyobb, mint az elődjében volt, a csomagoknak pedig 395 liternyi hely jut. A sofőrülés minősége és az üléspozíciója kifejezetten meggyőző, az elektromos mozgatású, széles oldalfalú ülések jól tartják a felsőtestet is, és fűtés-hűtés opcióval is rendelkeznek. A kormányon lévő gombok sem igénytelen műanyagok.
A vezető előtti műszerfal sportos a „két nagy csővel”, az infotainment-rendszer szabadon álló érintőképernyője nyolchüvelykes, nagy felbontású, rajta egy TomTom navigációs rendszer fut. A vezetési asszisztensek között természetesen megvan már a sávtartást segítő automatika is, amely a félig önvezető mód egyik legfontosabb eleme. Külön kapcsoló gombot kapott, így nem kell a menüből előkotorászni, amikor ki akarjuk kapcsolni, ami dicséretes praktikum. Amit szintén ki lehet emelni, a tolatás közbeni keresztforgalom figyelmeztetés, ami sokat spórolhat egy-egy neccesebb helyzetnél.
Duplakuplung már itt is
A motortérben az új, 1.4 literes T-GDI – benzines - négyhengeres egység volt - 140 lóerővel és 242 Nm-es maximális nyomatékkal. Mivel ez egy automata változat volt, nagyon kíváncsiak voltunk, hogy az új motor és az új, duplakuplungos, hétfokozatú váltó, hogyan szolgálja ki egymást. Kiderült, elvégezték a munkájukat a fejlesztők: nem volt semmilyen bizonytalankodás a fokozatok között, pedig az ilyen váltóknak vannak kritikus pillanataik. Ilyen például, amikor egy kereszteződésbe óvatosan beérkezünk, majd ott "ki kéne lőni", de a váltó elkezd agyalni, melyik fokozat is kéne hirtelen? Ezek elég bosszantó pillanatok, de egyáltalán nem volt hasonló tapasztalható a Ceedben. Nincsenek viszont váltófülek a kormány mellett, azok tehát, akik esetleg szeretnek manuális módban bűvészkedni, itt a kardánboxon lévő előválasztón kapcsolgathatják fel-le a fokozatokat. Az automataváltó felára 500 ezer forint a manuális váltóhoz képest, de tényleg meggyőzően jónak tűnt.
A futómű karaktere is amolyan „mindenkinek jó”, de lehet vele kanyarvadászkodni is kicsit. A kocsi hátulja, ugyanis, mintha élénkebb lenne a szokásos kompaktokénál. Az biztos, hogy könnyűnek érződik a Ceed, és - a felszereltségtől függő - 1300-1400 kilós közötti saját tömegével lényegében az is. A menetdinamikát egyébként lehet kicsit támogatni a Sport-gombbal, ilyenkor váltás előtt a 6000-es fordulatnál jelentkező maximális teljesítményig is simán elforog a motor. A fogyasztás ilyen autózás mellett persze nem lesz a legszerényebb, nekünk is 8,3 litert írt ki átlagra a fedélzeti visszajelző. Autópályás tempónál egyébként már van némi zaj az autóban, de nem a motor üvölt 2600-as fordulat mellett, így a zörej talán az általános zajszigetelés hibájának, illetve még inkább a téli gumiknak tudható be.
A mostani Kia Ceed simán versenyben van a kategória másik friss és fontos darabjával, a Ford Focusszal: mehetnek egymás ellen az év autója címért. Jövőre ugyanis már jön az új Golf, és a németek nem szokták elszórakozni a 40 év alatt megszerzett presztízsüket.
A nálunk járt, 1.4 literes turbós Kia Ceed minden részében tartja a lépést a kategóriatársakkal, és még erre lehet odadobni aduászként a 7 év garanciát, amivel persze sokszor a második tulajdonosok járnak igazán jól, a rendben tartott autó révén. Mindezért a 6,9 millió forintos ár reálisnak tűnik egy DCT-váltós, elektromos üléses, navigációval, tolatóradarral és kamerával ellátott, 16 colos könnyűfém kerekkel szerelt, ülés- és kormányfűtést is tartalmazó változat esetében.
