Max Verstappen hihetetlen csodákra és elképesztő butaságokra is képes a pályán. A Hungaroringen jártunk utána annak, miként halad a tanulással a Red Bull 19 éves versenyzője.
„Valaki belém jött. Az volt, akire gondolok?”
„Igen.”
„Szánalmas lúzer.”
A vasárnapi Magyar Nagydíj első körében ez a szóváltás zajlott le a rádión Daniel Ricciardo és a csapat között másodpercekkel az után, hogy Max Verstappen kiütötte az ausztrált a versenyből. A Forma–1 egyik aranyszabálya, hogy csapattársnak nem megyünk neki, főleg nem az első körben, főleg nem az első kanyarokban. Azt senki sem gondolhatta, hogy a 17 éves tinédzserként a Forma–1-ben debütáó Max Verstappen (aki még mindig csak 19 éves!) minden tehetsége ellenére nem fog hibázni, de érthetően volt dühös a csapattársa és a csapata is. Ahhoz viszont, hogy ettől a konfliktustól ne kapjon lángra a teljes Energy Station a paddockban, kellett az is, hogy Verstappen bocsánatot kérjen, és őszinte megbánást mutasson. Megtette.
Nem mintha így ismertük volna meg. Max Verstappen 19 éve minden szemtelenségével élvezi a fékezhetetlen, öntörvényű versenyző imázsát, hiszen a debütálása óta az vezérli, hogy nem tiszteli sem a tekintélyt, sem a veszélyt. És ez átjött a Hungaroringen is.
Szeret veszélyesen élni
Azok után, hogy a fejvédő bukókerettel nagyobb biztonságban lesznek jövőre, vajon többet fognak-e kockáztatni? Tipikusan olyan kérdést kapott Max Verstappen a Magyar Nagydíj hétvégéjén, amely kiugrasztja a versenyzői identitás lényegét. „Ez azt jelentené, hogy idén nagyon rosszul végeztük a munkánkat, szóval nem hiszem” – válaszolta csípőből a Red Bull versenyzője, hogy egyértelmű legyen: ő aztán nem fogja vissza magát. Sem akkor, ha versenyzésről, sem akkor, ha a véleményéről van szó. Nem véletelenül mondta azt egy korábbi interjúban, hogy a pályán „seggfejnek kell lenni”, és hogy hívhatják akár Mad Maxnek is, nem különösebben érdekli. Neki az a célja, hogy világbajnok legyen, nem az, hogy jófiú. Az ide vezető úton azonban akadnak még feladatai.
Max Verstappen négyévesen kezdett el gokartozni, nyolcévesen már komolyabban versenyzett, és azonnal nyerni kezdett. Lehet genetikai predesztinációnak nevezni az üstökösszerű felemelkedését, hiszen nemcsak az édesapja, Jos Verstappen, hanem az édesanyja Sophie Kumpen is autóversenyző volt, kétszeres belga gokartbajnok, aki Jenson Buttont és Jarno Trullit is elverte. Mégis óriási kockázatvállalásnak tűnt, amikor alig 17 évesen a Toro Rosso beültette a versenyautójába, mint ahogy az is kicsit elhamarkodott lépésnek látszott, hogy nem sokkal később átemelték a Red Bullba. Ő viszont eddig a csapat minden elképzelsét és döntését visszaigazolta.
Max Verstappen még mindig csak 19 éves, pedig abból ítélve, hogy hányszor választották már meg a nap versenyzőjének, simán gondolhatnánk rutinos veteránnak is akár – igen, villámgyorsan megnyerte magának a rajongókat. Ami elárulja még a tapasztalatlanságát, az az, hogy egyelőre még nem nagyon tudja kezelni, ha nem jönnek össze a dolgok. Márpedig Verstappen idei éve a zseniális megvillanásai ellenére elég frusztrálóan alakult: az autója többször cserbenhagyta, ráadásul olyankor, amikor egy dobogós helyezés, vagy éppen Bakuban, a győzelem közelében volt.
Felállni, továbbmenni
Itt jön jól egy rutinos csapatvezető, mint Christian Horner, aki épp elég versenyző fejlődési ívét lekövette ahhoz, hogy okosakat tudjon mondani. Horner pedig azt állítja, hogy a versenyzője erősebben fog kijönni ebből a hullámvölgyből. Szerinte Verstappen egyébként is elképesztő érettségről tett tanúbizonyságot eddig is minden kudarcos versenyhétvége után. „Nyilván rengeteg érzelem kavarog benne, de gyorsan összeszedi magát, és a következő versenyre koncentrált.” És egyébként is, ez a jellemfejlődés része.
Így aztán a Hungaroringen megpróbáltuk kideríteni, hogy mi volt a legfontosabb, amit idén megtanult. „Hogy maradjak pozitív. Túl sokszor kellett feladnom a versenyeket, úgyhogy ezt meg kellett tanulnom. Persze, tudom, hogy ez is a versenyzéshez tartozik, de meg kellett tanulnom, hogyan tehetem túl magam rajta minél hamarabb, hogy motivált maradhassak.”
Verstappen már átírta a rekordokat: nála fiatalabb versenyző még nem indult F1-es futamon, nem győzött, nem végzett dobogón, nem szerzett pontot. A rekordok egyébként sem rázzák meg különösebben, elvégre azért vannak, hogy megdöntsék őket, mondja. De ennél is erősebben vetíti előre a versenyzői nagyságát az a sok megvillanása, amely nem fejezhető ki számokban – és itt nyilván nem a Magyar Nagydíjra gondolunk, hanem például az ilyen teljesítményekre:
És ha van fokmérője a tehetségnek, akkor az a csapattárs elismerése. Mert a magyar pályán történt incidens ellenére alapvetően azért jó a kapcsolata Ricciardóval – igaz, nem tudjuk, mi lenne, ha tényleg a világbajnoki címért lennének versenyben. Ricciardo egyelőre azt értékeli Verstappenben, hogy nyomás alatt tartja, és ezáltal ő is fejlődhet. Egy interjúban pedig minden szerénység nélkül arró beszélt, hogy jelenleg a Red Bullé a legtehetségesebb pilótapáros.
Verstappen magabiztossága is irigylésre méltó. Amikor nemrég megkapta a kérdést, hogy ő-e a világ leggyorsabb versenyzője, csak udvariasságból várt ki a válasszal, hogy aztán rávágja: „Nehéz megmondani. Talán van valaki Afrikában, akiről nem tudunk”. De arra a kérdésre is határozottan válaszolt, hogy vajon meg tudná-e verni Hamiltont, ha ugyanolyan autóban ülnének. „Talán nagyon arrogánsan fog hangzani, de persze.”
Ez a rövid idő, amióta a Forma–1-ben van, ugyanakkor elég volt arra is, hogy az elképesztő tehetsége és gyorsasága mellett megismerjük Verstappen sötétebbik oldalát is. A védekező manővereivel Vetteltől Hamiltonig sokakat felbosszantott már, de Verstappenről leperegnek a bírálatok. Szerinte ugyanis nemcsak az előzés művészet, hanem a védekezés is, és különben is, az F1 irányítói akciót akarnak a pályán, ő pedig gondoskodik erről. Az F1 versenyiazgatójának, Charlie Whitingnak azért többször is el kellett beszélgetnie a fiatal hollanndal, hogy meddig elfogadható egy akció, és honnan lesz büntethető. A Hungaroringen pedig konkrét leckét is kapott: a Ricciardóval szembeni manőverét 10 másodperces büntetéssel értékelték a versenybírók.
Bármennyire is lenyűgözőek a képességei, tény, hogy a pontversenyben vagy az időmérőn nyújtott teljesítményben is eddig jobb volt nála a csapattára. Miközben az F1-ben a siker egyik legfontosabb mutatója, hogy egy versenyző képes-e jobb lenni annál az ellenfélnél, aki ugyanolyan autóban ül, mint ő – vagyis mielőtt világbajnokokat enne reggelire, előbb Ricciardónál kellene jobbnak lennie. Ahhoz, hogy ezt megmutathassa, persze az kellene, hogy ne üsse ki már a verseny elején.
Bár a Forma–1 bővelkedik izgalmas karakterekben, nem sokszor fordul elő, hogy a szemünk előtt látjuk kibomlani a versenyzői nagyságot, felnőni egy tehetséget, aki már eleve elképesztő képességekkel (és rekordokat döntően fiatalon) érkezett meg, és innen képes futamról futamra fejlődni. A versenytársak szempontjából az az igazán bosszantó, hogy Verstappen már ennyire fiatalon ura azoknak a képességeknek, amelyek a győzelemhez kellenek. Mi lesz, ha néhány év múlva még a rutint is megszerzi?