Az 1970-es években rajthoz álltak vele LeMans-ban és Daytonában, de a 47 éves versenygép még ma is kicsattanó formában van.
A 47 éves piros versenygép mai szemmel nézve is pokolian gyorsnak számít, hiszen a 7.0 literes V8-as motorja, négyfokozatú manuális váltóval szerelve 560 lóerőt produkál. A teljesítménye komoly sikereket hozott neki a korabeli versenyeken, ugyanis indultak vele az 1972-es LeMans-i 24 óráson, ahol az edzésen történt baleset, és a versenyen bekövetkezett műszaki hiba ellenére sikerült elérni az összetett 15. és saját kategóriájának 7. helyét. Ezután hazájában is bizonyított, hiszen a daytonai 24-órás futamon győzedelmeskedett a géposztályában, ami az összetett harmadik hely megszerzéséhez is elegendőnek bizonyult.
A versenypedigré tehát nem hiányzik belőle, a műszaki részletekbe pedig szintén nem lehet belekötni, köszönhetően az alapos és költséges restaurálásnak, melynek eredményeként már az Amelia Island Concours d’Elegance autószépségversenyen is szerepelt, valamint megkapta az amerikai veterán sportautó minősítést is. Minden adott tehát ahhoz, hogy megnyíljon a tehetős gyűjtők pénztárcája.