Megtörné a német prémium dominanciát a japánok új középkategóriás limuzinja. Az Infiniti Q50 high-tech, sportos és ambiciózus. Kérdés elég-e mindez a sok-sok évtized alatt megalapozott hagyományok megingatásához?
Elismerésre méltó módon próbál építkezni az Infiniti. Az elvétve még mindig amerikai márkának gondolt, a Nissan prémium törekvéseit képviselő márkánál komoly elhatározásra jutottak. A világpiaci mértékkel szinte elenyésző 172 ezres eladásaikat rövidtávon feltornáznák évi 500-600 ezerre.
A terveknek megfelelő lépések sorozatát meg is kezdték. Először is látványosan öszekötötték magukat a mostanra négyszeres Forma-1-es világbajnokká avanzsált Sebastian Vettelel - vezető mérnöké tették – legitimálva az Infiniti komoly nem csak prémium, de sportos autós törekvéseit. Aztán fejest ugrottak a legsűrűbb prémium szegmens a középkategóriás szedánok, a BMW 3-as, az Audi A4 és a Mercedes-Benz C-osztály világába. Mindezeken túl, hogy végképp ne bízzák a véletlenre a terveik teljesülését egy Európában készülő kis kompakt modellt is hoznak hamarosan a QX 30 személyében, amely leginkább az új A-osztályú Mercedes vonalán fog zavarogni.
A most kipróbált Q50-es hozná tehát azt, amilyen az Infiniti eddig nem volt: jól érzékelhető piaci jelenlétű prémium modell. A Q50 a rövid próba alapján úgy tűnt elegánsan felel meg majd a kihívásnak. A kocsi formája ugyanis eladhatóan extravagáns az európai szem számára. Jól fogták meg azt a néhány fontos elemet, a C-oszlop sípályaszerű kialakításával, a hűtőmaszk és a fényszórók szokatlan Z-formájú agresszivitásával, keleties, de mégse lóg ki a prémium masszából. A belső is kifejezetten sikkes. Alapvetően egyszerű formák egy kis alumínium, egy kis bőr, egy kis műanyag a műszerfalon és hozzá nagyon igényes anyagválasztás és illesztések. A vezető és az utas közötti teret egyértelműen uralja a két nagyméretű képernyőből kialakított középkonzol az InTouch-rendszer dupla érintőképernyős kijelzői. A felső szolgálja ki a navit és parkoló kamerát az alsó pedig okostelefonos megoldásokkal, app-gombokkal minden mást.
A kocsikhoz választott két féle motor szélsőséges, ugyanakkor céltudatos megközelítésnek tűnik. A bázis – a 2.2d jelölés ellenére - egy 2.1 literes dízel, amelyet a Daimlerrel kötött szövevényes együttműködés kapcsán kapott meg az Infiniti. A Mercedesekből (220 CDI) ismert négyhengeres erőforrás 170 lóerős egy turbóval, amelynek hatásaként a motor 1500-3000-es tartományban húz rendesen a fogyasztása a gyári adat szerint 4,9 liter százon és a végsebessége 230 Km/h. Lényegében párhuzamba hozták a ma elérhető európai összes vetélytársak mutatóival. Érdekes, hogy a nyilvánvaló összehasonlítás kapcsán a Mercedes hasonló erőművével szemben az Infinitiben csöndesebbnek és simább járásúnak tűnik a motor.
A másik, és a próbán többet nyüstölt változat a Q50 hibridje, amely választható összkerék és hátsókerekes hajtással, bátran nevezhető überhibridnek. Alapját egy brutális hathengeres turbó nélküli szívómotor 3.5 literes lökettérfogatú lóerős aggregátja adja, ehhez járul hozzá az elektomotor a maga 50 kW-os teljesítményével, amellyel az összteljesítmény 364 lóerő és 546 Nm-es maximális forgatónyomaték. Nem kérdés, hogy a Q50 az előbbi adatok miatt elérhető 5,1 másodperces 100-as sprinttel kellően sportos és nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a 6,2 literes könyvszerinti fogyasztást sem lehet hozni. A felszereltségét megfejeli a sport futómű, a regeneratív fékek és sport fékrendszer is. A hibrid 3000-es fordulatig szinte néma, felette már vérbőn felhangzik a V6-os.
A Q50 nagy dobása egyébkén nyilván nem ez. Ezzel nem lehetne BMW-t überelni. Ha be kell égetni valami örökké emlékezetes technológia üzenetet, akkor az a világ első elektronikus kormányberendezése, a Direct Adaptive Steering (DAS) lesz. A Q50 az első olyan széria autó, amelyben nincs mechanikai kapcsolat a kormány és a kormányzott első kerekek között. Az egyelőre csak a hibridekhez választható megoldás a repülőgépek irányitó rendszerére hajaz oly annyira, hogy ahhoz hasonlóan itt is három külön kontroll egység végzi a kormányzási feladatokat. Megjegyzendő, hogy a biztonság kedvéért van kormánymű is extra biztonságként, de ezt normál működésben egy kuplungszerkezet elválasztja a kormányrúdtól. Mire jó is mindez? Alapvetően két egyszerűbb válasz adódik.
Az egyik, hogy a kormányreakciók teljesen személyre szabhatók igen széles tartományban. Ez ki is próbálhattuk, és a lényeg, hogy Sport módban olyan direkt a kormány, amelyet talán csak maga Sebastian Vettel tapasztalhat az, alig másfelet forduló Forma-1-es kormányával az autójában. A kocsi olyan röviden és keményen húzza meg az íveket, hogy azt utcai autós nem is fogja kívánni. A másik, hogy az esetlegesen zavaró kormány-vibrációt akár teljesen kiszűri a rendszer szimulált valósága, ezzel a városi közlekedés lesz még kényelmesebb. Erre is készültek bemutatóval a gyáriak, lényegében egy felkátyúzott útszakaszon lehetett először a normál kormányszervós változattal hajtani, amikor a kormány a szokásos módon idegesen rángatózva akar kiugrani a sofőr kezéből a futómű küzdelme miatt. Majd ugyanezt a DAS-szal, amely bármilyen futómű rázkódást figyelmen kívül hagyva mozdulatlanul tartja a kormányt. Mindenképpen szokatlan élmény és elismerésre méltó technológiai újdonság. A látványos és adekvát felhasználási módok mellett persze a rendszer kiszolgálja a sávtartó elektronikát is, amely 70 Km/h-s tempónál kel életre és finoman vezeti az autó a felfestések között akár akkor is, ha finoman imbolyognák a sávokon túlra.
Az Infiniti Q50 tehát rajtra kész, a cél a látható piaci jelenlét. A kisebb, flottás autónak szánt 2,2d modell alapára 9,3 millió forint, amely már maga is bőséges felszereltséget hordoz alapból. A hibrid ára már más világ ott az alap 14,2 millió forint 19-es kerekkel és a már említett sport futóművel, sport fékekkel, LED lámpákkal, adaptív tempomattal, start-stop rendszerrel, kulcsnélküli beszállás-indítással. A Q50-nel gyakorlatilag mindet megváltoztatnának, és mint az többször el is hangzott, az Infiniti lenne a jövő prémium márkája. Ambiciózus cél.