A Peugeot 301-es nem mutat rosszul, szigorúan szemből, rendelkezik azzal a Peugeot-s könnyed fölénnyel, ami miatt – persze mindez egyéni - tetszetősebb, mint súlycsoportjának több tagja. Oldalról és hátulról már sajnos belesimul a masszába, semmivel nem sikerült jobban. A hátsó traktusba benyúló lámpaelemek az európai szem számára mindenképpen túlzás. Kétségtelen a keleti piacokon, ami elsődleges jelentőségű, szeretik az ilyen formákat.  Márpedig a 301-es a Keletnek készül. Ez egy olyan autó, amelynek mi vagyunk a legnyugatibb piaca. A kocsi az új Peugeot 208-as padlólemezére épül ugyan, de a hasonlóság ezzel gyakorlatilag ki is merül. Ha lehet mondani a 208-as egy igazi nyugati kisautó.

Mindenesetre ebben a kategóriában a szépség egyik fokmérője a méret is, minél nagyobb annál szebb. Ki lehet vele állni a szomszéd elé, hogy új kocsink van és nagyobb, mint az övé. A méretekkel sehol nem lehet gond a limuzin 4442 milliméteres hosszával és 2652 milliméteres tengelytávval biztosan nem fog csalódást okozni a hátul ülőknek sem. Különösen, hogy a hátsó támlák is kényelmesek nem derékszögben állnak, ahogy néha szokás és, amelyekben lehetetlen pár percnél többet elviselni.  Az 506 literes csomagtér-kapacitás szintén elismerésre méltó. Sok szigeteléssel ugyan nem öltöztetik fel a kocsi vázát, a csomagtér-ajtón is a pőre lemez a dizájn, de legalább műanyag betétet kapott a lehúzó fogantyú, szemben például az új Dacia Logannal, ahol a sorjázatlan lemezt kell megragadni a lecsukáshoz. Egyébként a kocsinak valahogy oldalról magasabban is van a fara. Mintha eleve úgy tervezték volna, hogy benne ül majd a család, tömve csomagokkal, akkor kerül majd vízszintbe.

Egy teletömött helyzetben persze az 1.2-es VTi motornak mind a 72 lóerejét latba kellene vetnie annak érdekében, hogy haladjunk. Ezért is furcsa ez a mindenáron kismotoros törekvés, amelyet aztán pörgetni kell. Persze a kis háromhengeres nem lebecsülendő, főleg annak fényében, hogy kifejezetten kemény kiképzésre van hitelesítve. Mivel a célpiacokon előfordulhat, hogy az európai szabványnál rosszabb minőségű üzemanyaggal töltik fel, beéri 87-es oktánszámú benzinnel is a speciális dugattyú és kipufogórendszerének köszönhetően.

A háromhengeres maximálisan 110 Nm-es nyomatékú kis erőforrás, ha elég gyorsan és sokat kapcsolgatunk 3000-es fordulatszám környékén élénken is tudja mozgatni a nagynak tűnő, de korántsem súlyos kasztnit. Az esetünkben 980 kilogrammos önsúlyú autótól nem szenved a kis motor. A motorhoz rendelt váltó viszont inkább nyekergésével és pontatlanságával tűnik ki. A kis háromhengerest hangjáról is fel fogjuk ismerni mindig. Az alapesetben izgalmasan morgós hang, hamart átvált kávédarálósba, ha kicsit huzatjuk, és mivel a motortér-szigetelés sem tartozik a legfontosabb paraméterei közé, fogjuk is hallgatni eleget.

Másfelől viszont minél rosszabb az út, annál jobban érzi magát az autó. Télies-tavaszi kátyús útszakaszon is kelletlenkedés nélkül hajt át mindenen, gyakorlatilag lassítani sem kell, az egyébként valóban nem brutális ideális sebességről. Az elöl független felfüggesztés és a hátsó csatolt-lengőkaros megoldással és a kifejezetten nagy hasmagassága miatt nincs kifogása a legvadabb összekötőút ellen sem. Amire a célcsoportnak a megtett tesztút alapján kifogása lehet az inkább a vegyes használat melletti 7 literes fogyasztás.

A 301-es üléseibe süppedve, amelyek már elsőre is puhának tűnnek, a párnázott támasztékokkal szép nyugodt tempóban lehet venni a feladatokat. A műszerezettségnél is nehéz lenne puritánabbat találni, így legalább sokat nem fogunk bajlódni vele. A középkonzol még a bumfordi klímakapcsolókkal sem fest vállalhatatlanul. Kétségtelen, hogy az egyen fekete műszerfalat, csak néhol töri meg némi zongoralakk fekete és a kesztyűtartó felett végigfutó alumínium-hatású betét, valamivel, akár egy színes csíkkal festéssel a műszerfalon feldobhatták volna az összképet.

D.P.

A kormány kifejezetten jó fogású és a magassága, bár nagyon szűk tartományban, állítható. Az alját egy lecsapták, de könnyen jár és az elektromos szervót sem adagolták túl. A mentebiztonsági felszerelések közül a kipörgésgátló, az ABS, az ESP és az automata vészvillogó is alap. A csomagtartó kulcsról vagy az oldalsó panelről nyitható, a hivatalos verzió szerint ez is a keleti piacok igénye. Ugyan így van a benzintank ajtajával is.

Az extrák listáját nem nyújtották a végtelenbe ezt az autót tényleg csak a rációk mentén lehet díszíteni. A közép felszereltségű „Active” szinten 70 ezer forintér már Bluetooth-kapcsolat képes, USB-csatlakozós autót kapunk. Persze manapság egy olyan autó, amelyben az ablakemelő nem automata, illetve a hátsó üléshelyeknél kurblis az ablak, az anyós oldali kapaszkodó nem jár alapból azért valljuk meg, megszokást igényel.

A tesztelt modell ára 3,12 millió forint és valljuk be, aki új autót akar 3 millió forint környékén annak örülnie kellene mindennek, ami adatik. A Peugeot 301 rádásul mégcsak nem is látszik olcsónak.