Honda Civic teszt: polgári maximum
Akárhogy is nézzük, ez egy történelmi pillanat: négy év után Honda...
Akárhogy is nézzük, ez egy történelmi pillanat: négy év után Honda van a szerkesztőségben. Jó az időzítés is, az elsők között tehettük próbára a megújult Civicet. Nem kell nagy változásra gondolni, leheletnyit változtak az első és a hátsó lámpatestek, a kötény és az első szoknya. A legnagyobb és leghasznosabb változás a belteret érintette, az ügyfelek által tömegesen kritizált nagy, könnyen karcolódó fényes műanyagbetétet jobb minőségű és finomabb tapintású váltotta a műszerfalon.
Bár korábban nem teszteltük, volt tapasztalatom a rossz összhatású beltérről, amely ugyanakkor a legegyedibb és legkülönlegesebb a kategóriában. A többszintes információmezők valódi űrhajós hangulatot teremtenek, nem érdemes rá szaporítani a szót, tapasztalni kell fényorgiáját. Az alumínium borítású pedálok túl közel vannak egymáshoz, érződik, ezt a kocsit női topánkákra méretezték. Semmi nem zörög egyelőre, azonban a kézifék karja később biztosan fog, mert már most is lóg.
A kormány formája rendhagyó, jó fogású, a váltó csattogós, merev, de pontos. Az autó úttartása kiváló, futóműve kemény, rossz úton ráz, a kormányzás direkt, enyhén túlkormányzottságra hajlamos az ötajtós.
Bár a váltó mozgása és kattogása zavart, az erőátvitel maga lenyűgözött, a sebességváltás ideális pontjainak jelzésével, pillanatok alatt hatosba felpakolunk. Szinte hihetetlen, de tempomattal, hatosban 43 kilométer/óra sebességgel rángatás nélkül lassúzik az autó, 1100-as percenkénti fordulaton, de akár 40-ig is lazíthatunk, csak ekkor jelzi a rendszer, hogy inkább váltsunk egyet vissza. Az új hatsebességes váltómű belső struktúrája megegyezik a korábbi ötsebességesével, de a kapcsolási érzet a rövidebb szinkrongyűrűknek, a csatlakozás nélküli előválasztó struktúrának és a kisebb súrlódású, nagykapacitású léptetőcsapágyaknak, köszönhetően javult. Kiegészítésképp egy új fogaskerék-specifikációt is találunk, mellyel a III. és VI. fokozatok közötti átkapcsolás lett pontosabb. A váltó kompaktabb és kisebb súrlódású. A kapcsolási út lerövidült, az áttételek közelebb vannak és javult. A kuplung magasan fog, ezért induláskor zavaróan nagy gázzal kezdünk.
A látvány mellett hasznosságokat is felfedezhetünk az új műszerfalon, a kormány köré került számos kapcsoló, a váltási pontot a fedélzeti számítógép jelzi, sőt egy ökométer mutatja, mennyire gazdaságosan vezetünk. Bár egy sportos vérű járműben ülünk, a takarékosság ragályos és megtanítható. Így a többnyire városban, elővárosban megtett négyszáz kilométer során 6,75 liter benzint fogyasztott a Civic 100 kilométerenként.
A sportos múlttal szakított a Honda, az 100 lovas 1,4-es Civic a kisautók átlag fürgeségével elegendő dinamikával bír városban, ám autópályán a Civic-legendát megszégyenítő módon sorol be a külső sávba. 120 felett hangos és erőtlen az autó, talán ezért is fogy jobban az 1,8 literes változat. Olyannyira süvít ilyenkor a szélzaj, hogy a fiam attól félt – talán a cockpit miatt – mindjárt felszállunk.
Az autó formavilága a nyílhegy és a kardél mitikus, archaikus szimbólumrendszerét vegyíti az ultramodern technikával. A lámpák, a kilincsek, a tükörbe integrált irányjelzők szinte feldöfik a többi közlekedőt.
Jó benne ülni, kényelmes hátul is, csak nagyon magas embereknek lehet kín. A kilátás nem annyira akadálytalan, a fűthető, elektronikusan állítható és behajtható külső tükrök jól szolgálnak, ám a hátsó szélvédő furcsa kialakítása révén esőben, hóban vagy a koszos autóból lehetetlen kilátni. Nem tudjuk, milyen autó jön mögöttünk, emiatt nem is idegeskedünk a lehúzódással. Tolatáskor nagy segítség a parkolóradar, csak halkan és elég későn jelez. Szerencsére a műszerfalon képi értesítést is kapunk az esetleges akadályokról.
Példás az autó biztonsága, minden biztonsági öv bekapcsolására figyelmeztet, a műszerfalon egy hibajelzőn pontosan látjuk ki a bűnös. Furcsa, hogy az autó gombnyomásra indul, mégis be kell dugnunk a lyukba a slusszkulcsot és rá kell adnunk a gyújtást.
Az alapfelszereltség a kategória egyik legjobbja: hat légzsák, riasztó, kipörgésgátló, ESP, vészfék-asszisztens, kormányról vezérelhető audiorendszer mp3-lejátszással, USB-csatlakozóval, esőérzékelős ablaktörlő, automata fényszóró, állítható vezetőülés, négy elektromos ablak, hátsó olvasólámpa, fűthető első ülések, tempomat, automatikus klíma, 16 hüvelykes könnyűfém keréktárcsák, tolatóradar. Mindez természetesen nem olcsó, az 1,4-es Civic alapára 4,6 millió forint.
Csomagtartója méretes, még egy szabvány szánkó is befért. Erénye, hogy alacsonyan van a küszöb, így könnyedén megpakolhatjuk. Az ülések okos megoldással egy mozdulattal a padló síkjába dönthetők.
B. Cs.
Honda Civic 1,4 Sport | |
MOTOR | |
Hengerűrtartalom (cm3) | 1339 |
Környezetvédelmi besorolás | EURO 5 |
Max. teljesítmény lóerő/kW | 100/6000-es fordulaton |
Max. nyomaték: Nm | 127/4800-as fordulaton |
MÉRETEK | |
Tengelytáv (mm) | 2620 |
Hosszúság/szélesség/magasság (mm) | 4255/1765/1460 |
Csomagtér | 456 liter |
Saját tömeg (kg) | 1200 |
MENETTELJESÍTMÉNYEK | |
Végsebesség (km/h) | 177 |
Gyorsulás (s): 0 - 100 km/h | 13,0 |
FOGYASZTÁS (l/100 km) | |
Városi | 7,3 |
Országúti | 5,0 |
Vegyes | 5,9 |
Tesztfogyasztás | 6,75 |
CO2 kibocsátás (g/Km) | 135 |
ÁRA | 4,599 millió forint |