Bácsi Róbert

Bizony a nagy meleg extra fizikális terhelést is jelent. Az egyik legfontosabb dolog, amire figyelnünk kell a folyadékvesztés okozta kiszáradás és ennek mellékhatásaként jelentkező figyelemcsökkenés, illetve a reakcióidő megnövekedése. Ezt elkerülendő mindig tartsunk az autóban valamilyen folyadékot, amivel szomjunkat olthatjuk. 

A meleg okozta figyelemelterelés jeleit gyakran tapasztalni az utakon. Az egyik látványos eset az M1-M7 autópálya közös kivezető szakaszán ért utol minket, amikor a pálya gondozását végző munkások védelmében egy ütközési zónával ellátott pályafenntartó teherautó foglalta el a belső sávot. Világított az óriási kijelzőn az elterelés irányát jelző nyíl és az elterelő bóják is ki voltak helyezve. A belső sávban két autó közelítette meg a helyszínt, elöl egy személyautó, hátul pedig egy kisbusz (jelen példában a főszereplő). A vezető figyelmetlenségének köszönhetően, csak az utolsó pillanatban vette észre az előtte kialakuló helyzetet és csak látványos, blokkoló fékezés segítségével, majdnem keresztbe fordulva a sávjában sikerült megállnia a személyautó mögött ütközés nélkül, bár csak néhány centiméter választotta el ettől. 

A majdnem baleset kialakulásában a tikkasztó meleg is szerepet játszott, de nagyobb részt annak volt köszönhető, hogy az autópályán haladva a 70 kilométer/órás tempó elég alacsonynak bizonyult. Ugyanis ez a sebesség az ingerszegény környezettel kombinálva, meglehetősen unalmas, monoton helyzetet teremtett. A mai jó autókkal ez a sebesség olyan, mintha állnánk. Így meglehetősen nagy feladat tudatunk számára, hogy folyamatosan figyeljük az előttünk lévő eseményeket. Figyelmünk lankad, elkalandozik, s ennek köszönhetően, sokkal később és sokkal nehezebben vesszük észre a környezetünkben zajló eseményeket. Amikor gondolataink elkalandoznak az a különös helyzet áll elő, hogy a figyelmünk, a tudatunk ott jár, ahova a gondolat szárnyán repült, esetleg pont a tengerparti nyaralás nosztalgikus hangulatában réved el, míg a testünk minimális figyelem kíséretében rója az utakat. Ez számtalan baleset kiváltó oka. Így talán nem meglepő, hogy az indokolatlanul alacsony sebesség meglehetősen balesetveszélyes, bár erről szinte egyáltalán nem esik szó napjainkban.

Fazekas István

A kommunikációban az a trend uralkodik, hogyan foghatjuk vissza, hogyan lassíthatjuk le az autósokat és miképp szabjanak olyan korlátokat, melyből szinte biztos kilógnak néhányan, így adva lehetőséget jelentős mennyiségű extra bevételre (bírság formájában) a illetékesek számára. Akik nap mint nap vezetnek, megfigyelhetik saját viselkedésükben, hogy mikor vannak ott jobban a jelenben, amikor araszolnak, vagy cammognak, illetve amikor lehetőségük van a lendületesebb haladásra. Tapasztalhatják, amikor lassú a haladás, minden egyéb fontosabbá válik mint a vezetés. Ilyenkor kerül elő a telefon, olvassuk az sms-t, eszünk-iszunk, bámészkodunk, beszélgetünk, netán újságot olvasunk. 

Mindezek mellett alig marad figyelem a környezeti ingerekre, vagy csak megkésve. Erre játszik rá az a helyzet is, hogy a mai autókban a sebesség érzékelése meglehetősen eltér attól, amit a 80-as évekig megszoktunk. Ma 120 kilométer/óránál van olyan érzésünk, mintha 70-80 kilométer/óra sebességgel haladnánk. Ez azt jelenti, hogy a mai autók ilyen szempontból sokkal ingerszegényebbek és sokkal inkább az érzékeink lenyugtatásáról, a kényelemről szólnak. Ezért komoly feladat az éberség fenntartása.

Amennyiben felgyorsulnak az események a figyelmünk is visszatér, hiszen gyorsabb döntéseket kell hoznunk és ehhez elengedhetetlen a helyes helyzetértékelés. Visszautalva a fenti példára, még nem találkoztam olyan emberrel, aki előzés közben olvasott volna sms-t, vagy ábrándozott volna a nyaralásról. Az ilyen manőverek, azon ritka pillanatok közé tartoznak, amikor valóban minden figyelmünket arra fordítjuk, amit csinálunk.