HVG

Szeptember harmadik hétvégéjén 18 súlyos személyi sérüléssel járó közlekedési baleset történt a közutakon, ennek következtében 21-en vesztették életüket. A rendőrség azzal magyarázta az újabb értelmetlen halálsorozatot, hogy a többfelé zajló politikai demonstrációk lekötötték az erőit, kénytelen volt lemondani a július vége óta tartó fokozott hétvégi közlekedési razziáról. Ez az érvelés aligha elegendő: egy héttel korábban 23-an haltak meg az utakon, többen, mint az előtte lévő két hétvégén együttvéve. Akkor az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) azt közölte, hogy a halálos kimenetelű balesetek nem a szemmel tartott útszakaszokon, illetve nem az ellenőrzések ideje alatt történtek.

Az ezredfordulót követően szinte megállíthatatlanul emelkedik a közúti baleset következtében megsérült személyek száma: 2000-ben 22 698, tavaly viszont már 27 505 ember szorult kisebb-nagyobb kórházi ápolásra. S bár az elveszett emberi életet aligha lehet forintosítani, a Közlekedéstudományi Intézet még 1999-ben évi 100 milliárd forintra becsülte a közlekedési szerencsétlenségekből eredő összes kárt, amelyet ma már annak legalább a duplájára tesznek.

A romló helyzetet a legkülönfélébb okokkal magyarázzák a szakemberek, de szinte egyöntetűen a szabályok drákói szigorítását sürgetik. A közlekedésbiztonságban kulcsszerepet játszó rendőrség ugyanakkor láthatóan gyengélkedik. Csekély az utakra vezényelhető, az agresszív járművezetők megfékezésére bevethető állomány, elavult és hiányos a technikai felszerelés, sokszor húszéves sebességmérőkkel kell dolgozni - mondta a HVG-nek Pausz Ferenc, az ORFK közlekedésrendészeti osztályának vezetője. Ausztriában már 1200 lézeres traffipaxot használnak, miközben itthon a sebesség-ellenőrző eszközök száma nem több 120-nál. Pausz alezredes azt tartja a legfájdalmasabbnak, hogy a politika csak szavakban áll ki a közlekedésbiztonság javításáért. A hiányos jogszabályi háttér példájaként említette, hogy még a meglévő sebességmérőket sem lehet hatékonyan bevetni, mivel a járműtulajdonosok nem kötelesek magukra vagy hozzátartozóikra terhelő vallomást tenni a "ki ült a volánnál" kérdésnél.

Magyarországon nincs visszatartó ereje a Nyugaton jól bevált közlekedési előéleti, közkeletű nyelven a büntető pontrendszernek sem. Miután a hazai utakon nemigen inti le a rendőr a szabálytalankodókat, még az agresszív vezetők többsége is nagy eséllyel megússza, hogy valaha is eléri a jogosítványvesztéssel járó maximális 18 pontot. Mindezzel együtt az ORFK az utóbbi években bekeményített: a rend őrei közlekedési szabálysértések miatt tavaly több mint 408 ezer személyt jelentettek fel, 10 százalékkal többet, mint az előző esztendőben. Az egy főre jutó átlagos bírság összege is emelkedett, 20 863 forintról 22 135-re.

A közlekedésbiztonság súlyos állapotáért korántsem csak a rendőri tehetetlenség hibáztatható. Egy közelmúltban végzett lakossági közvélemény-kutatás szerint a megkérdezetteket leginkább az utak állapota és általában a közlekedési morál bosszantja, a rendőri ellenőrzések gyakorisága, minősége csak a hatodik helyen áll e felsorolásban. Siska Tamás közlekedéspszichológus úgy látja, az általános közerkölcs, így mindenekelőtt a felértékelődött versenyszellem a közlekedők magatartásában is visszatükröződik. Az utakon gyakori a kíméletlen előnyszerzésre törekvés, a szabályok semmibevétele, a vezetők a veszélyt alá-, a képességeiket pedig túlbecsülik.

"A sebességhatárok betartását tekintve nálunk a szabályszegés normálisnak, a jogkövetés deviánsnak számít" - panaszkodik Siska Tamás. "Amikor közlekedési morálról beszélek, elsősorban arra gondolok, hogy a közlekedők önként betartják-e a szabályokat, még ha nem kell is rendőri ellenőrzéstől tartaniuk. Ennél azonban többre lenne szükség: például ha gyermek vagy idős ember akar átkelni az úttesten, akkor lassítok, esetleg megállok, ott is, ahol nincs kijelölt gyalogos-átkelőhely." Mindez jámbor óhajnak tűnik a közlekedéspszichológus szerint, aki úgy látja, mintha a közvélemény tudomásul venné a közlekedésből eredő veszteségeket, a politikusok pedig vonakodnának meghozni olyan népszerűtlen, ám fontos döntéseket, amelyekkel növelni lehetne az ellenőrzések hatékonyságát.

A halálos közlekedési balesetek bírósági megítélése sem egységes, amit rendkívül aggályosnak tart Borbély Zoltán legfőbb ügyészségi szóvivő, közlekedési szakjogász. A halálos közúti balesetek gondatlan okozóira 1-5 év közötti szabadságvesztés szabható ki, a kettőnél több ember halálát okozó gondatlan járművezetők pedig 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gondatlanságból okozott halálos balesetek elkövetőinek több mint a kétharmadát csak felfüggesztett börtönre ítélik. Ez még a vitatott ügyekben is bevett bírói gyakorlat - természetesen az összes bűnügyi körülményt mérlegelni kell a megalapozott ítélethez.

HEIMER GYÖRGY