A Covid-19 világjárvány kitörése alaposan próbára tette az egyes országok gazdaságait, de különösképpen az egészségügyi rendszereket. A digitális technológia sok helyen jutott fontos szerephez, a kontaktuskövetéstől a lehetséges vakcinák kutatásáig. Amíg azonban más szektorokba az elmúlt években ömlött a pénz, az egészségügy digitalizációjának terén bizony lenne még hová fejlődni.

A témával kapcsolatban három szakemberhez, dr. Vass Péterhez, az SAP Hungary egészségügyi és államigazgatási szektorvezetőjéhez, Mezei Rudolfhoz, az Omron Healthcare Hungary ügyvezető igazgatójához és Benes Edvárdhoz, a BELUX Csoport Kft. cégvezetőjéhez fordultunk.

HVG BrandLab: A kereskedelmi, pénzügyi szektorok, vagy épp a média esetében jelentős a digitalizáció, míg az egészségügy látványosan elmarad ezektől. Mi ennek az oka és hogyan lehetne elérni, hogy a jövőben ez kiegyenlítődjön?

Vass Péter: Az egészségügyben sok az érzékeny adat, ami indokolhatja az ettől való félelmet és azt, hogy a múltban miért nem digitalizáltak olyan magától értetődő lendülettel. Persze némi innováció itt is megjelent, de ezek főként orvostechnikai megoldások, képalkotó vagy egyéb hasonló eszközökhöz köthető digitalizációk voltak. Emellett azonban az egészségi állapot adatainak szenzitivitásával kapcsolatos félelmek – amit a GDPR meg is fejelt – nem csak a szolgáltatók, de a kezeltek és az állam részéről is megfigyelhetőek voltak.

Most a Covid-19-es pandémia egy huszárvágással átvágta ezt a gordiuszi csomót, mert a funkcionális igény nagyobb volt a megoldások iránt, mint a félelem okozta lehetséges elvi érdeksérelmek a serpenyő túloldalán. Mindenkit az érdekelt, hogy egy-egy szolgáltatás mit tud funkcionálisan, nem az, hogy mik a potenciális veszélyek.

Úgy gondolom, ha vége a járványnak, ismét visszatérnek a biztonsági megfontolások is, de sokkal finomabban, mint korábban, mert addigra a most megjelenő digitális megoldások is helyet fognak követelni maguknak. Vagyis az várható, hogy a biztonsági szabályokat fogják felpuhítani, hogy hozzáalakítsák azokat a helyzethez.

Mezei Rudolf: Az Omronnál több évtizedes tapasztalatunk van ezen a téren. Bár alapvetően a krónikus megbetegedésekkel foglalkozunk, rálátunk más jellegű egészségi adatokra is. Azt tapasztaljuk, főleg az elmúlt 10 évben, hogy minden egészségügyi protokoll evidencia-alapú terápiákat helyez előtérbe.

A folyamatos egészségállapot-mérés, amivel mi foglalkozunk, voltaképpen nem része az egészségügyi ellátásnak, nincsenek olyan szabályozások, előírások, amelyek kifejezetten ezek rendszerszintű, standardizált felhasználását eredményezik. Emiatt mintegy tíz éve kifejlesztettünk egy platformot, amelynek a technológiai alapjai lehetőséget adnak rá, hogy az SAP-val közösen, flottarendszerben kialakított szolgáltatásunkkal nagy mennyiségű egészségügyi adatot tudjunk gyűjteni a lakosságról, persze anonimizált módon. Ennek most látjuk a hozadékát, mivel ezeket az adatokat most be tudjuk kapcsolni a jelenlegi helyzettel kapcsolatos döntések előkészítésébe.

Emellett a történetünk arról is szól, hogy milyen kevés figyelmet kap egy-egy adott betegcsoportnál a tényleges egészségi állapot, például a vérnyomás az előírt gyógyszeres terápiák során. Úgy gondoljuk, hogy a járványhelyzet ezen a téren nagyságrendi javulást hozhat.

A telemedicina-megoldások ugyanis nem csak jóval intenzívebb virtuális orvos-beteg kapcsolatot fognak eredményezni, hanem a releváns egészségügyi adatokat is digitálisan elérhetővé teszik. Ez jobb helyzetbe hozza az orvosokat, akik automatizált rendszereken keresztül, a megfelelő hatóanyag-terápiával tudják gondozni a pácienseiket.

Benes Edvárd: Amíg a személyes adatainkat meglepően könnyen kiadjuk, addig az egészségügyi adatainkra nagyon érzékenyek vagyunk – ez egyébként az egész világon jellemző. Nálunk az egészségügy digitalizációja kicsit később indult, azonban úgy látom, hogy az elmúlt évtizedben hatalmas ugráson van túl: közelebb kerültünk a digitális transzformáció indulásához, a korona-helyzet pedig mindezt felgyorsította, főleg a telemedicina, a radiológia és a távdiagnosztika területén.

Már Magyarországon is működik például az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT). A kórházi informatikai rendszerek integrálva vannak, így az EESZT lehetővé teszi, hogy bármelyik orvos lekérje, és megtekintse a leleteink írásos anyagait, sőt, ugyanitt a páciensek is megnézhetik saját leleteiket, ha rendelkeznek Ügyfélkapu regisztrációval. A képi leletek elérhetősége azonban ma még nem megoldott.

Mezei Rudolf: Ezek a – főleg terápiára vonatkozó - adatok jelentős részben dokumentumokban érhetőek el, ha az egyik orvos szeretné megtudni, hogy a kollégája által folyamatosan gondozott, vérnyomásproblémás betegnek mennyi a vérnyomása, ezt nem fogja tudni megnézni. A mérőeszközeinkkel mért adatok most fognak majd a rendszereinken keresztül bekerülni ebbe a rendszerbe. Ez alapozza meg az evidencia alapú orvoslást. A krónikus betegek a páciensek körülbelül 40 százalékát teszik ki.

HVG BrandLab: A hazai egészségügyről finoman szólva sem él pozitív kép az emberek fejében. Hogy látják, az egyes intézmények vagy épp a teljes egészségügyi rendszer hol helyezkedik el az európai átlaghoz képest?

Vass Péter: Az egészségügy rendkívül komplex, így egy mondatos sommás véleménnyel nehéz elintézni a kérdést. Szerintem a magyar nem egy rossz egészségügyi rendszer, persze megvannak a maga hibái, például a hálapénz, a betegútszervezési problémák, az ellátórendszer kapacitása és a pontrendszer kibékíthetetlen problematikája. Viszont tagadhatatlan az is, hogy az egészségügy az elmúlt tíz évben jelentősen megújult, elég csak a diagnosztikai eszközpark fejlesztésére, a kórházfelújításokra, vagy az EESZT létrehozására gondolni. A mi feladatunk az, hogy partnereinkkel azonosítsuk a hiányosságokat, és piaci megoldásokat kínálva szüntessük meg ezeket. Ilyen például a Medistance SAP alapra épített telemedicina rendszere, vagy az eRAD országos PACS rendszer megoldása.

Benes Edvárd: A megújulást mutatja az e-recept is, aminek köszönhetően ma már nem kell a háziorvosnál sorban állni, csak odatelefonálunk felíratni a gyógyszert, az pedig felkerül a felhőbe és a legközelebbi patikában ki tudjuk váltani.

Budapesten és Pest megyében mind az 1800 műtőt használó, állami kórházban dolgozó orvos már a BELUX magyar csapata által fejlesztett beszédleíró szoftvert használja a műtéti naplózáshoz: csak lediktálják, mi történt az operáció alatt, ez pedig egyből bekerül az EESZT rendszerbe, így a beküldő orvosok, szakorvosok, háziorvosok is látják az operáción történtek részleteit, és tudják, hogyan kell a továbbiakban beavatkozniuk, vagy épp rehabilitációra küldeni a beteget. Európában ezzel a második helyen vagyunk, nálunk csak Dániában használják többen – ott összesen 2700 műtöben - ezt a megoldást.

Az SAP-val közösen dolgozunk egy olyan országos PACS (Picture Archiving and Communication Systems) archívumon és rendszeren, amely radiológiai képsorozatok tárolását, lekérdezését, kiértékelését és elemzését végzi. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a kórházak ne szigetszerűen tárolják ezeket a képeket, hanem központilag, a NISZ-nél kialakított infrastruktúrán. Így bármelyik kórház biztonságosan lehívhatja, sőt, anonimizálva még adatbányászatra is használhatja majd ezeket mesterséges intelligencia és innovatív szoftverek segítségével. A nap végén felküldött, aznap készült digitális képalkotó eszközök képeit több évre visszamenőleg letárolják majd, így ha egy páciensnél sürgős beavatkozásra lenne szükség, akkor az éppen ügyeletes orvos azonnal megtekintheti az előzményeket, bárhol is készültek azok az országban.

Mezei Rudolf: A magyar egészségügy jóval a nemzetközi átlag fölött helyezkedik el, még európai összehasonlításban is. Miért mondom ezt? Rengeteg gyakorlati tapasztalatot szereztünk az elmúlt évtizedek alatt a gazdaságilag fejlettebb országok egészségügyi rendszereiről. Az is igaz, hogy a mi népegészségügyi mutatóink sajnos rosszabbak, mint az átlag európai országé, de ennek komplex szocio-historikus háttere és oka is van, nem csak finanszírozási.

A jövő szempontjából kedvező helyzetben vagyunk, mivel egyes területeken jóval előrébb tartunk másoknál. Ilyen például a hipertónia, a magas vérnyomás gondozása, amelyben Magyarország bizonyos szempontból világelsőnek is tekinthető. A mi rendszerünk felhasználásával, a Hipertónia Társaság három éve elkezdett programjával nagyjából 2,5 millió embert monitorozunk, csaknem háromezer háziorvosi praxison keresztül. Ezzel a digitális adatvagyonnal a világon szinte egyedülálló módon egy év alatt egy higanymilliéterrel sikerült csökkenteni a populáció átlagos vérnyomás értékét. Ez kimondva talán nem tűnik soknak, de ha a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázati értékeinek csökkenését nézzük, akkor 15-25 százalékos nagyságrendről van szó. Ez elképesztő mértékű egészségügyi költség-, és erőforrás-optimalizálást tesz lehetővé.

Most zajlik egy egészségügyi technológiai „robbanás”, amiben mi olyan innovatív technológiával látjuk el az egészségügyi intézményrendszert és a kormányzatot, aminek segítségével könnyebben, biztonságosabban lehet távdiagnosztikával gyógyítani, és megelőzni a betegségeket, valamint a nemkívánt indokolatlanul korai haláleseteket. A megoldás itt van előttünk, csak használni kell.

HVG BrandLab: Bruce Magill, a SAP globális egészségügyi partnerkapcsolatokért felelős fejlesztési igazgatója azt mondta, most vagyunk a küszöbén annak, hogy az okos technológiák segítségével intelligens vállalatokká alakuljanak a szolgáltatók. Milyen csapdákat kell majd elkerülniük, hiszen a már létező, nem egészségügyi területen működő cégeknél sem feltétlenül megy zökkenőmentesen az intelligens vállalattá alakulás?

Vass Péter: Az intelligens intézmény gyakorlatilag az összes megoldást platform-, és rendszerszerűen egységgé szervezi, és ezzel próbálja a legjobb eredményeket elérni – egy komplex architektúrára támaszkodva. Az egészségügyben is azt kell elérni, hogy ne szigetszerű megoldások legyenek, hanem az egész rendszerként tudjon működni. Ide kell érteni a mesterséges intelligenciát, a „dolgok internetét” (IoT), a chatbotokat és egy csomó olyan technológiai megoldást, amit eddig nem használt az egészségügy.

Most van a robbanás előtti pillanat, vagy inkább talán az ősrobbanás első másodpercében járunk ezen a téren: a szükség úgy hozta, hogy teljesen át kell gondolni az egészségügy működését.

Benes Edvárd: Én a mesterséges intelligenciát külön is kiemelném ebből a sorból. Az orvoshiány az egész világon probléma: nagyságrendileg azonos mennyiségű orvos kerül ki az egyetemekről minden évben, viszont a népességrobbanás miatt jelentősen nő az egy orvosra jutó ellátotti szám, így muszáj bevonni az MI-megoldásokat az orvoslásba. Több orvosunk nem lesz, a beavatkozások, és az elemzést igénylő digitális felvételek száma azonban évente 10%-kal nő.

Használni kell a modern, innovatív technológiát az elsődleges leletezésnél, a távsebészetnél, vagy a call centereknél is. A banki szektorban, vagy a mobilcégeknél ez már működik, sokszor nem is élő személlyel beszélünk, hanem egy virtuális asszisztenssel, ún. chatbottal. Szeretnénk ezt az egészségügyben is meghonosítani, legalábbis számomra ez az intelligens egészségügy egy konkrét és jó példája lenne.

Mezei Rudolf: Magára az intelligenciára van szükség. A mezőgazdaságban, iparban például már dolgoznak mesterséges intelligenciával működő robotok. A vérnyomási adatok például ma már olyan mennyiségben kerülnek az orvosok elé, amit emberi erőforrással feldolgozni már szinte képtelenség. Ezt mindenképpen gépesíteni kell, főleg, hogy ezek a megoldások validáltan már évek óta rendelkezésre állnak. Tehát nem fejlesztési stádiumban vannak, hanem stabilan és megbízhatóan működnek, nincs bennük bevezetési kockázat.

Az OMRON-nál kidolgozott és SAP platformokon nyugvó Medistance megoldásunkat direkt a Covid elleni küzdelemre hegyeztük ki: a kórházi Covid-elkülönítőkben történő telemedicinás alkalmazásunkkal nem kell az orvosoknak, nővéreknek kimosakodni és átöltözni a mért adatok berögzítéséhez. De ilyen a háziorvosokat támogató, az orvos-beteg találkozók csökkentését segítő otthoni távgondozási, monitorozási lehetőség, hogy nem Covid-os krónikus beteg ne jöjjön a rendelőbe, ha csak lehet. Vagy akár a felgyógyult, de szövődmény veszélynek erősen kitett koronás betegek hazabocsátását követő távgondozás. Ehhez mind megvan a teljeskörű platformunk, folyamatrendszerünk.

Vass Péter: Fontos azonosítani, hogy a hazai egészségügyben hol vannak a hatékonysági tartalékok, és ott kell beavatkozni.  Mi a workflow rendszereinkkel és a mesterséges intelligencia-alapú elemzéseinkkel ott tudunk hatékony segítséget adni, ahol nem egy új orvostechnikai eszköz bevezetéséről van szó, hanem olyan magasabb szintű  problémák megoldásáról , mint a betegutak szervezése, a kórházak logisztikai és intézményirányítási rendszerei, vagy éppen az országos egészségügyi adatok adattárház-alapú, valós idejű elemzése. Ezek megoldása, optimalizálása a rendszer átalakítását igényli, amihez az egészségpolitikai vezetésnek kell aktív döntéseket hoznia.

Mezei Rudolf: Rendkívüli jelentősége van a már említett adatvagyonnak. Egyre jobban előtérbe kerül a valós idejű adatok alapján történő döntéshozatal és orvoslás. Mi egy ilyen, azonnal telepíthető adatgyűjtő, kiértékelő modulrendszert tudunk biztosítani.

Benes Edvárd: Ahogy mondani szokás, a XXI. század kőolaja az adat, ezzel tehát mindenképpen kezdeni kell valamit az egészségügyben is. Már nálunk is több orvosi döntéselőkészítő diagnosztikai rendszer működik élesben. Ilyen például a mammográfiás vizsgálatoknál az elsődleges leletező rendszer. Ma már elsődlegesen a gép véleményezi a felvételeket, majd azokat továbbítja az orvoshoz. Ha nem azonos a gép és a szakember véleménye, akkor egy második orvost is be kell vonni az ellenőrzésbe.

A műtőkben is üzemel már olyan szoftver, amely kamerán át figyeli az orvos és az asszisztencia mozgását, és ebből meg tudja állapítani, hogy a műtő körülbelül mennyi idő múlva szabadulhat fel, hogy a következő csapat már elkezdhessen felkészülni az operációra.

HVG BrandLab: Egy fontos kérdés maradt a végére: mibe kerül mindez? Magyarország megengedheti magának egy ilyen rendszer kiépítését?

Mezei Rudolf: Egy ilyen rendszer kiépítése, mint amilyen például az általunk javasolt krónikus megbetegedések országos monitorozását lehetővé tevő hálózat, a töredékébe kerül annak, amennyit az állam fordít az ilyen páciensek ellátására csak a gyógyszeres kezelések során. Hosszú távon körülbelül tízszeres megtérüléssel tudunk számolni a költségeket illetően. Röviden: nagyon megéri. Nemcsak a rendszer létrehozása, de annak fenntartása is.

Vass Péter: Sokba kerül, mint minden minőségi termék és szolgáltatás a világon, de egyértelműen megéri. A „megéri-e” kérdés persze mindig nehéz és szubjektív marad – ez műfaji átok. Nem lehet pénzben kifejezni például a szülők, nagyszülők elvesztését vagy a napi 150-170 Covid-áldozat életét. Inkább úgy érdemes szerintem erről gondolkodni, hogy kiválthat-e egy vizsgálat, szűrés egy másik, későbbi, sokkal költségesebb kezelést? Elkerülhető lett volna-e a korai halál? Aktív életéveket, potens munkaerőt veszített-e a társadalom valakinek a halálával? Mire kell inkább fordítani az egészségügyi büdzsé véges forintjait? Nem kérdés tehát, hogy megéri-e Magyarországon egy ilyen, digitalizált rendszert bevezetni.

A tartalom az SAP Hungary Kft. megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.