Fizikailag nem fáj, nem betegség, mégis nehéz kibírni. A magányról van szó, amely riasztó tendenciát mutatva egyre több korosztályt érint. Még akkor is, amikor a technikai fejlődés talán legnagyobb forradalmát éljük épp át, s aminek köszönhetően a világ különböző pontjain élő emberek is kapcsolatba léphetnének.
Egyre több fiatal is magányos
A világon egyedülálló kezdeményezésként 2018-ban Theresa May brit miniszterelnök magányügyi szekciót hozott létre a jelenség kezelésére, s immár magányügyi államtitkár foglalkozik nemre és korra való tekintet nélkül a kilencmillió angollal, mert hogy ennyi embert érint a jelenség a szigetországban.
Az elmagányosodás valóban tönkre teheti a társadalom egy részét nem csak lelkileg, de fizikailag is. Egy, a Helsinki Egyetemen végzett hét éven át tartó kutatás eredménye szerint a társadalmi elszigeteltség 39 százalékkal növeli a stroke, 50 százalékkal a korai halálozás, 43 százalékkal pedig az első szívroham kialakulási esélyeit.
„Sokan azt hiszik, csak az időseket érinti a magány, pedig egyre több fiatal számol be arról, hogy sokszor érzik magukat elszigeteltnek, mert kevés a valódi barátjuk, nincs párkapcsolatuk, családi viszonyaik sem annyira kielégítők” – mondja A HVG BrandLabnek Lauter Adrienn szakpszichológus. „Nehéz annak a társadalmi nyomásnak is megfelelniük, miszerint a fiatalság együtt jár a pörgéssel, aktív szociális élettel. Ugyanakkor, a kapcsolattartás, ismerkedés lehetőségével kecsegtető közösségi média ellenére sokan úgy érzik, alig történnek velük valódi dolgok, nem elég népszerűek, nem színes az életük, s alig van támaszt nyújtó társas kapcsolatuk” – teszi hozzá a szakember.
Felmérések szerint a 18-34 éves fiatalok gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az 55 év felettiek, s a magyar ifjúság Európában a negyedik legmagányosabb. Ugyanakkor számukra nem felvállalható a magány ugyanúgy, mint az időseknél, akiknek életszakaszbéli következményként jól látható indokaik vannak erre.
Például megözvegyültek, vagy elköltöztek a gyerekek, s egyedül maradtak. De míg az idősebbeknél már egész jó közösségi megoldásokat dolgoztak ki (klubok, mentálhigiénés foglalkozások), addig azok a fiatalok, akik érettségiig, vagy diplomaosztásig nem alakították ki a társas közegüket, a hatalmas leterheltség, az egzisztenciateremtés és a versenyszféra miatti túlélés kevés lehetőséget hagy a magánéletre. Pályakezdőként elhelyezkedve számukra maradhat az egyedüllét és a magány, s ha a munkahelyükön nem sikerül megismerkedniük valakivel, hosszú évekre stagnálhat társnélküliségük.
Egyszemélyes háztartások
Világszerte egyre nő az egyszemélyes háztartások száma, Magyarországon jelenleg az emberek közel 43 százaléka él egyedül, házas- vagy élettársi kapcsolat nélkül. Bár közülük minden ötödiknek van partnere, így is minden harmadik ember egyedülálló.
A szakember szerint a magány kialakulásában, majd kezelésében az egyik legfontosabb tényező, hogy vajon zárkózottabb, vagy nyitottabb családban szocializálódtunk-e, azaz gyermekkorunkban milyen szociális mintákat, készségeket sajátítottunk el. Ne feledjük el azt sem, hogy a most felnőtt generáció szülei olyan sokat dolgoztak, dolgoznak, hogy alig jutott idő otthon rájuk, az egykori gyerekekre, s ez a tendencia egyelőre nemigen fog változni.
A megoldás: személyes élmények
Egy felmérés szerint a húszas éveikben járók mellett leginkább az ötvenes éveikbe lépők (életközepi válság) és a nyolcvanas éveiket taposó emberek számolnak be az őket körülvevő világ ellenére a magány érzéséről.
Dr. Jászberényi József, a Milton Friedman Egyetem felnőttképzési igazgatója kizárólag 50+-os hallgatóknak hozta létre a Senior Akadémiát azzal a céllal, hogy hasznos tudással szólítsa meg az időseket, akik az elmagányosodással szemben aktív, egészséges, sikeres és produktív életet szeretnének élni, méghozzá közösségben. Mindössze egy kritériumnak kell megfelelni, kizárólag 1970 előtt születettek jelentkezhetnek képzéseikre.
„Célunk, hogy kimozdítsuk őket a komfortzónájukból, hogy társas közegben jobban érezzék magukat” – mondja az igazgató. „Rendszerünkben 6300 ötvenfeletti ember tanul, ami óriási szám. Szívesen jönnek az előadásainkra, kurzusainkra és a tornafoglalkozásainkra is. Vannak, akik még dolgoznak, de sokaknál ez jelenti a közösséget. Azt tapasztaljuk, hogy kiemelkedő mentálhigiénés hatása van a képzéseinknek” – teszi hozzá.
A kompetenciaerősítés és az ismeretszerzés mellett sokan valójában a magány ellenszereként jönnek tanulni, mások szeretnének szorosabb kapcsolatot távol élő unokáikkal, gyerekeikkel, s így beiratkoznak számítástechnikai vagy okostelefonos képzésekre.
Van, akinek a fizikai állapotmegőrzést preferálja. Az Akadémia abból a szempontból is hiánypótló, hogy számos olyan tanulókörük van, amely az évek során baráti körré alakult, ami a magány egyik legjobb ellenszere. Fontos, hogy a 63 helyszínen a százféle képzés nem online módon működik, hanem személyes, face to face helyzetekben.
„Legidősebb hallgatónk 94 éves, pestlőrinci hallgató, aki ma is minden előadáson ott van. Tavasszal a Cat Otthonban is kezdődik a programunk: ott két 100 éves diákunk is lesz” – magyarázza a Senior Akadémia alapítója.
Egészségügyi jelentések régóta figyelmeztetnek arra, hogy a szociális elszigeteltség nagy léptékben növekvő járvány, amelynek fizikai, mentális és érzelmi következményei lehetnek. A magány növeli a szívbetegségek, a cukorbetegség, a rák és még sok más krónikus betegség kockázatát is.
Egy időseket segítő brit civil szervezet vezetője egyenesen azt mondja, a magány olyan, mintha 15 szál cigarettát elszívnánk egy nap. A Haitin élő, vudu vallást gyakorló törzsi közösségekben a legsúlyosabb bűnöket elkövetőket a többiek totális kirekesztéssel büntetik.
A megfigyelések alapján a korábban teljesen egészséges ember néhány napon belül megbetegszik, majd annyira elhatalmasodik rajta az egyedüllét, a szociális fájdalom, hogy rövidesen bele is hal a magányba.
Tévhit, hogy a digitalizáció a magány ellenszere lenne
„Nálunk a magányt felerősítette a ’home office’ megjelenése is, amikor úgy lehet dolgozni, hogy egyetlen egy emberrel sem találkozunk személyesen akár hetekig. A kényelmi szempontok is hozzájárulhatnak a jelenséghez, hiszen a bevásárlást is lehet már online intézni” – hívja fel a figyelmet Lauter Adrienn.
Tévhit, hogy a digitalizáció a magány ellenszere lenne. Aki már kínzó egyedüllétében felmegy a közösségi oldalakra, az ott található posztokból hamar arra a következtetésre jut, hogy mindenkinek jobb és szebb az élete. Ettől az önértékelés elkezd csökkenni, a személyes hibák felnagyítódnak, végül a saját emberi értékek, a szerethetőség kérdőjeleződik meg. Tehát a digitalizációtól nem kapja meg azt, amitől kibújhatna a magány páncéljából.
A szakember szerint a megoldás igen összetett: visszahozni a közösségi élményeket és a felgyorsult világot kicsit lelassítani. Fontos lenne a családon belüli figyelem, az iskoláskorban végzett több projektmunka, ahol fontos, hogy közös összefogással problémákat oldjanak meg a gyerekek. A munkahelyeken nagyon jók a csapatépítők, ahol kollektív élményeket élnek át, a csapatsportok, vagy a közös edzések is mind magány ellen valók. A lényeg: hogy időben jöjjön a felismerés vagy a segítség, ha a magány miatt szürkévé válnának a hétköznapok.
Egészségügyi jelentések régóta figyelmeztetnek arra, hogy a szociális elszigeteltség nagy léptékben növekvő járvány, amelynek fizikai, mentális és érzelmi következményei lehetnek. A magány növeli a szívbetegségek, a cukorbetegség, a rák és még sok más krónikus betegség kockázatát is.
Egy időseket segítő brit civil szervezet vezetője egyenesen azt mondja, a magány olyan, mintha 15 szál cigarettát elszívnánk egy nap. A Haitin élő, vudu vallást gyakorló törzsi közösségekben a legsúlyosabb bűnöket elkövetőket a többiek totális kirekesztéssel büntetik.
A megfigyelések alapján a korábban teljesen egészséges ember néhány napon belül megbetegszik, majd annyira elhatalmasodik rajta az egyedüllét, a szociális fájdalom, hogy rövidesen bele is hal a magányba.
A tartalom a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A cikk elkészítésében a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
