Mint a digitalizáció és a kultúra viszonyát körüljáró, legutóbbi MOST Fórum során kiderült, a kérdések sora magukat a szakértőket is megosztja, és igencsak feladja a leckét a művészettörténészeknek, a „humán” művészeknek és mesterséges intelligenciával foglalkozó mérnököknek.

Arról a 2016-os „szenzációs” eseményről van szó, amikor egy fekete kalapos férfit ábrázoló, teljesen új Rembrandt-festmény látott napvilágot, amit a mesterséges intelligencia olajjal festett a vászonra. A Microsoft, az ING, a Delft Műszaki Egyetem és több holland múzeum közös projektjét leginkább azért ünnepelték világszerte, mert a mesterséges intelligencia ezúttal teljesen újat mutatott: kreativitásáról tett tanúbizonyságot.

Akármilyen hasonló és bizonyos értelemben eredeti, ettől ez még nem Rembrandt-kép – jelentette ki a Magyar Telekom Most Fórumán Germán Kinga művészettörténész. A MOME-n tanító szakember azt is hozzátette, hogy a mesterséges intelligencia egyelőre nem fér hozzá a transzcendenshez, például nem érti, mi az, hogy szerelem. Ugyanakkor a Rembrandt-ügynek mégis nagyon komoly a tétje, leginkább anyagi és jogi értelemben.

Germán Kinga

Az Európai Unió nem véletlenül tette közzé április elején legfrissebb tervezetét azzal kapcsolatban, hogy mesterséges intelligencia-fejlesztéseiket a jövőben mely irányelvek mentén kellene folytatniuk a tagállamoknak. A legfontosabb természetesen az etikus működés, ami elsősorban azt jelenti, hogy a mesterséges intelligenciának kizárólag az emberek megbízásából és felügyelete alatt, csakis az emberiség szolgálatában szabad működnie, a törvények, illetve az adatvédelmi szabályok betartásával.

Digitális festmények a kalapács alatt

„Legyen szó képzőművészetről, zenéről, irodalomról vagy más kreatív tevékenységről, attól egyelőre nem kell tartani, hogy a mesterséges intelligencia túlszárnyalja az embert. Ma viszonylag szűk mezsgyén teljesítenek jól a robotok, és minden gépi alkotás ugyanarra a rugóra jár” – magyarázta Gyires-Tóth Bálint, a BME mesterséges intelligencia szakértője. A mérnök hozzátette, valójában az „új” Rembrandt-kép is a deep learning eredménye: a gép nagy mennyiségű adatot gyűjtött, ez esetben a holland mester 346 festményét elemezte pixelről-pixelre, és az algoritmusok segítségével ezeket „mixelte” újra.

Az esten szintén résztvevő Szentesi Éva író, újságíró ezen a ponton tette fel a kérdést, hogy ha egy festőt stílusát a gép intelligencia már ennyire „hitelesen” tudja utánozni, mi lesz az írókkal? Egyszer eljön majd a nap, amikor robot az összes szövegét elolvasva megírja az új Szentesi-regényt? És ha ez be is következik, felezhetik majd a jogdíjat? A MOST Fórum vendégeként Vajdai Vilmos felvetette, szerinte a dilemma viszonylag profán módon fog megoldódni. A Katona József Színház színésze úgy látja, legyen annak a műnek humán vagy csak részben humán alkotója, ha egy kurátor azt mondja rá, hogy művészet, az onnantól művészet.

Vajdai Vilmos

Erre példaként Gyires-Tóth Bálint elmondta, hogy a neves brit Christie’s aukciósház tavaly októberi árverésén már kalapács alá került egy portré, amit szintén mesterséges intelligencia festett, ám az egyelőre privát adat, hogy új, műgyűjtő tulajdonosának pontosan hány (tízezer) dollárt ért a kép. Az összeg itt az algoritmust író fiatal „művészek” zsebében landolt, ám az egyelőre hatalmas jogi kérdőjel, egyben vadnyugati terep, hogy a gépi mű kinek a szellemi terméke.

Digitális restaurátorok digitális műveket digitalizálnak

A digitalizáció és a kultúra ugyanakkor nem csupán a haikuíró és a komponista robotok területén találkozik. (Az utóbbi által generált kellemes liftzenét hallhatták is a résztvevők az esemény előtt.) Ahhoz, hogy alkotó algoritmusok készülhessenek, mindenek előtt adatokra, digitálisan nagy mennyiségben elérhető képre, zenére és szövegre van szüksége a programozóknak. Éppen ezért egyre kiemeltebb szerepük van az olyan szakembereknek, mint az esten szintén résztvevő Kónya Bélának, a Ludwig Múzeum digitális restaurátorának.

Az eredetileg szobrász restaurátorként végzett osztályvezető szerint míg tíz éve alapvetően az volt a probléma egy múzeumban, hogyan digitalizáljanak mindent, addig a jelen legnagyobb kihívása az, hogy biztosítsák ezeknek a digitális tartalmak a kutathatóságát. Az pedig szintén sok fejfájást jelent a digitális restaurátoroknak, hogy az eleve digitálisan, vagy az analóg műben digitális elemeket is tartalmazó újmédia-műveket hogyan archiválják a virtuális térben.

Kónya Béla

A New York Egyemen 2020-ban végez az első digitális restaurátor évfolyam, akiket kimondottan az újmédia-művészet megőrzésére képeztek. Kónya Béla szerint mára olyannyira beindult a digitális gyűjtés, hogy világszerte egyre több múzeum kezdi gyűjteni a kiállított művekről készült látogatói fotók mellé tett hashtag-eket is. Sőt, van, ahol ezeket már a műtárgyleírások szerves részét képezik.

Akármerre is haladjon a múzeumi kultúra a digitalizáció útján, továbbá a világ a maga trendjeivel és robotművészeivel, Germán Kinga azt a biztonság kedvéért hozzátette, hogy a kortárs művészet feladata és felelőssége továbbra is változatlan: a maga eszközeivel életben tartani a mindenkori kritikai gondolkodást, és figyelmeztetni arra, hogy meddig mehet el az ember. A rohamosan fejlődő mesterséges intelligencia korában pedig erre mindennél nagyobb szükség van.

A tartalom a Magyar Telekom Nyrt. megbízásából, a HVG BrandLab közreműködésével jött létre, előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.