Hogy zajlik nálad az alkotói munka?

Van, hogy egy inspirációs forrás mentén haladok, van, hogy egy anyag alakítja. A márkámnak van egy arculata, és azon belül keresgélünk mindig apróbb elemeket.

Szerinted mennyire képes tükrözni a személyiségünket egy ruhadarab?

Elég messziről kezdeném. Régen is meghatározta a különböző társadalmi szinteket, hogy ki milyen öltözéket viselt, és mindig ikonokon keresztül valósult meg a divat. Ha egy ikont elkezdtek utánozni, akkor annak a divatikonnak – legyen szó bármilyen múzsáról, zenészről vagy előadóról – mindig új divatok, trendek után kellett néznie. Ez a folyamat a mikroközösségekben ugyanúgy megnyilvánul, akár már tinédzserkorban – és ezt magamon is észrevettem. Az ember szeretne valamennyire hasonlítani a többiekhez, szeretne egy adott közösséghez tartozni, viszont némileg próbálja magát megkülönböztetni attól: ez egy folytonos játék.

Divattervezőként mindez a kommunikáció fontos eszköze. Mielőtt valaki megszólal, egyből látjuk, hogy van felöltözve, és ez alapján alkotunk egy véleményt, legyen az bármi. Nem mindegy, mit választunk második bőrrétegnek: ez lényeges számomra, és én is használom az előnyeit.

A te darabjaid mit üzennek a külvilágnak?

Van néhány hívószavunk, úgymint játékos, elegáns, modern, feminin és bátor. Úgy is mondhatnám, hogy olyan nőknek szól, akik nem szeretnek lacafacázni.

A hétköznapokban mennyire fontos számodra az egyediség?

Attól függ, milyen közösségben vagyok, általában fontos. Amikor dolgozom vagy az egyetemen tanítok vagy eseményekre járkálok, ott számít. Azt hiszem, bátor vagyok. Nem nagyon érdekel, ha valaki hülyének néz a belvárosban, hogy „úristen már megint mit vett ez fel”.

Javarészt a saját darabjaimat szoktam hordani, viszont amikor elmegyek az erdőbe túrázni a családommal – onnan kiindulva, hogy nem sportruhákat tervezek –, sokkal lazább öltözet van rajtam.

Egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatos divat: tervezőként hogyan tudsz erre figyelni? Ez mennyire csak egy jól hangzó címke és mennyire kivitelezhető a fenntarthatóság a divat hétköznapjaiban?

Ez egy nagyon összetett kérdés, a fenntarthatóságnak is rengeteg iránya van, ezerféleképpen lehet az valaki. Lehet úgy is figyelni erre, hogy valaki lokálisan intézi a munkát, és helyi anyagokat vásárol, helyben készülnek el a darabjai, ezzel is csökkentve a szállítás mértékét. Van, hogy cirkulárisan használják fel az anyagokat, és újrahasznosítják azokat, aztán a vegán bőr kérdéséről szintén beszélhetünk. Utóbbival kapcsolatban azt vallom, hogy még mindig azzal ártunk a legkevesebbet, ha természetes bőrből vásároljuk meg a táskáinkat, cipőinket, mert sokkal hosszabb távon tudjuk őket viselni. Inkább, minthogy poliuretán műbőr cuccokat vegyünk magunkra.

Tervezőként divatbemútatókra elékészítünk egy mintasort, majd megrendelés alapján személyre szabottan készítjük el az alkalmi öltözeteket, és nem olyan darabokat csinálunk, amik két-három évre szólnak. Azt is mondanám, hogy száz évre, de legalábbis remélem, hogy egy életen át tartó ruhákat alkotunk. Párizsban is haute couture-t tanultam, aminek a lényege, hogy bár egy lassú technológia,  minőségi darabokat eredményez.

Ezen kívül foglalkozom ékszerekkel, és a csomagoláshoz mindig a szabászati hulladék darabjait használjuk fel. Így végleg tényleg csak azt dobjuk ki, ami nagyon-nagyon apró, és már semmire sem tudjuk felhasználni.

Népszerű trend, hogy a megunt vagy kidobott ruhákat átszabják, hogy új életre keljenek. El tudod képzelni, hogy egyszer te is hasonlóval foglalkozz?

Amikor ruhát tervezek, inkább olyan darabokat álmodok meg, amik klasszikusabbak: van bennük valami kis fűszer, azonban nem mindig a legtrendibb vonalat képviselik. Most éppen mindenhol a neonzöld megy, én viszont olyan ruhákban gondolkodom, amik szezonról szezonra életképesek maradnak. De azt el tudom képzelni, hogy száz év múlva valaki újrahasznosítsa őket, ahogy azt is el tudom képzelni, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Sőt: bár nem a márkán belül, de szoktam reklámfilmekben dolgozni vagy stylingolni, ahol újraszabunk egyes darabokat.

A stílusod inkább az örök klasszikus vonal jellemzi. Ez az irány hogy kapcsolódik össze az innovációval?

Szeretek ellentétpárokban gondolkodni, akár olyan szavakat használva, hogy modern-klasszikus, maszkulin-feminin. Mindig azt szoktam mondani, hogy a sütemény is akkor a legédesebb, ha van benne egy kicsi só: ha megmutatjuk egymáshoz képest az arányokat, akkor sokkal jobban ki tudja hangsúlyozni egy klasszikus szabásvonal például a modernet. Vagy fordítva: az egyik nem működik a másik nélkül.

Részt vettél a Samsung projektjében több más magyar tervezővel. Az összehajtható Galaxy Z Flip 4 inspirált benneteket, hogy kivételesen ne a valóságban, hanem a digitális térben álmodjatok meg egy ruhát. Ezt a kollekciót NFT formájában bocsátják aukcióra. A többség fejében azonban még mindig megfoghatatlan ez a világ. Amikor te elfogadtad a felkérést, mennyire volt ismerős számodra ez a dolog?

Mire megkerestek, addigra már képben voltam, és nagyon örültem neki, mivel mindig érdekelt a téma. Nemcsak divattervező vagyok, hanem üzletasszony is, úgyhogy követem az üzleti trendeket.

Hogy most mennyire lesz hosszú életű az NFT-piac, azt nem tudom, de valahogy úgy szoktam mesélni a diákjaimnak erről, hogy egy kortárs művész is akkor értékesebb, akkor megy fel egy művének az ára, ha híres alkotók mellett állítják ki, ha egy neves múzeumban kap helyet. Mindez növeli a presztízsértékét, és ez az NFT-éknél sincs másképp: számít, hogy ki az NFT tulajdonosa, milyen gyűjtőről van szó, és milyen egyéb NFT-ket vásárolt esetleg meg.

Örülök, hogy a darabom felkerült egy másik piacra, hiszen alkotóművészként nemcsak a valós térben, hanem a digitálisban is megjelennek a ruháink. Számomra ez egy szuper tapasztalat.

Hogyan zajlott a Samsunggal való együttműködés?

Hárman voltunk a tervezői csapatban, és mindannyian kaptunk egy inspirációs szót a Samsung Galaxy Z Flip 4-gyel kapcsolatban: az enyém a hajlíthatóság volt, Szarvas Valentin a vízállóság témájában tervezett, míg Istvánffy Emma a többdimenziósságból inspirálódott. A hajlíthatóságból és abból kiindulva, hogy a márkámon belül is megjelenik az Art Nouveau –, amiben kifejezetten jellemző a florális motívum, illetve Párizsra is emlékeztet, ahol sokáig éltem és tanultam –, szerettem volna a kettőt összekapcsolni. Rátaláltam egy olyan növényre, ami a Galaxy Z Flip4-hez nagyon hasonlóan nyitja ki magát. Ez az eukaliptuszvirág, ami egyszerűen kipattan.

A tervezés során általában meg van kötve a kezem, de most próbáltam valami olyat alkotni, amivel bátran lehet játszani, és nem fog beleszólni se a gravitáció, se az anyag esése. Szerettem volna egy légiesebb darabot kitalálni. Ez egy négyrészes kollekció, és mindenkinek van egy fő eleme: az enyém az eukaliptuszvirág tokjának redőit idézi fel. A különböző részekből kilógnak a bibék, és lebegnek a test körül. A virtuális térben terveztünk, és itt bármit meg lehetett csinálni, játszhattunk például az anyagok felületével. Kissé fémes hatású – páncélszerű, mégis fluid – a ruhám, amit a valóságban nagyon nehéz lett volna kivitelezni. Az volt a szabály, hogy nincs szabály.

Hogy lehet hozzájutni a tervedhez?

Egy kisebb kollekciót kellett terveznünk, egy kiemelt elemmel és három kiegészítővel, illetve a kiegészítők különböző színű mutációival. A kiemelt elemet online aukció keretein belül lehet megszerezni, míg a kiegészítőket adott áron. Ezekhez az NFT-khez hozzáadott érték is társult, ez a főelem esetében stúdiófotózás, ami során a vásárló – némi digitális utómunka segítségével – fel is próbálhatja a virtuális ruhát, a kiegészítőknél pedig faültetés, azaz minden elem létrehozásával párhuzamosan egy fát ültet egy erre szakosodott vállalat.

Tervezel még hasonló projektet?

Abszolút. Nekünk is nyitnunk kellett egy számlát az NFT-hez, kíváncsi vagyok, ez hogy működik, hogy mennyire megy, mennyien érdeklődnek. Amennyiben működőképes a dolog, abszolút nyitott vagyok, szeretem az új kihívásokat.

Nyitókép: Donka Panna