Öregedő társadalmakban különösen jellemző, hogy a középkorúakra nehezedik a legnagyobb teher: a 40 és 59 év közöttiek közel felének még él legalább egy szülője, aki segítségre szorul, és ezzel párhuzamosan ugyanez a korosztály kiskorú vagy még nem teljesen függetlenedett, anyagi támogatásra szoruló nagykorú gyermekről vagy gyermekekről is gondoskodik.

A szendvicsgenerációba tartozók korhatára azonban fokozatosan kitolódik, és most már a 60 év körüliek, azaz az úgynevezett Baby-boom korszak szülöttei is ide tartoznak: ők alkotják a szenior szendvicsgenerációt.

Kétszeres felelősség, sokszoros kiadások

Ezt a jelenséget öregedő társadalmunk okozza. Míg a század elején ritkaságszámba ment, ha valakinek 50 éves korában még életben voltak szülei, ma már ez egészen gyakorinak mondható, köszönhetően többek közt az orvostudomány fejlődésének is. Az egészen idős kort megélők száma olyannyira megnőtt, hogy mostanra még a Baby-boom generációnak is élnek a szülei. Míg a várható életkor Magyarországon az ő születésükkor, azaz a II. világháborút követő időszakban csupán 55-57 év volt, a KSH adatai szerint ez az átlag mára 75-re ugrott.

Az öregedő és fogyó társadalom ismérve továbbá az is, hogy a halálozások száma meghaladja a születések számát: a KSH adatai szerint Magyarországon 2015-ben a születések száma 91 700, az elhalálozások száma pedig 131 600 volt, ami hosszú távon azt eredményezi, hogy egyre szűkebb réteg kénytelen gondoskodni az egyre növekvő nyugdíjas korosztályról, és ennek a nyugdíjas vagy nyugdíjhoz közeli korosztálynak sokszor még saját 80-90 év körüli szüleire is gondolnia kell.

A másik oldalon pedig ott van a szendvicsgeneráció és a szenior szendvicsgeneráció gyermekeinek korosztálya, akik jelenleg húszas-harmincas éveiket tapossák, és a kedvezőtlen gazdasági helyzet, valamint a munkaerőpiac túlterheltsége miatt küszködnek az önálló boldogulással. Míg ötven éve a fiatalok jellemzően az iskola elvégzése után elhagyták a családi fészket és anyagilag függetlenedtek, ma már gyakran előfordul, hogy a jócskán felnőtt gyerekek is kénytelenek szüleikkel élni vagy az ő anyagi támogatásukat igénybe venni. A szenior szendvicsgeneráció pedig jellemzően a már saját családjukkal élő, de anyagi gondokkal küszködő gyermekeiket és unokáikat támogatja, legyen szó a házimunka terhének átvételéről vagy komoly pénzügyi segítségről.

Mi a megoldás?

Ugyan a családtagokról való gondoskodás terhét a többség magától értetődően és pusztán szeretetből és törődésből veszi magára, ez a feladat már csak anyagi szempontból is számos váratlan nehézséggel és hirtelen kiadással járhat, és a szorító helyzeteket vagy akár pénzügyi katasztrófákat gondos előre tervezéssel és alaposan átgondolt döntésekkel lehet elkerülni.

Az első és legfontosabb lépés a megtakarítások elkülönítése, mellyel az előre látható és a váratlan kiadásokat is finanszírozni lehet, így a félretett összeg a gyermekek egyetemi tandíjára, vagy a szülő orvosi kezeléseire is fordítható. Ugyancsak bölcs döntésnek bizonyul a megtakarítások ingatlanba fektetése, mely akár az idős családtagok vagy a fészekből már kirepült, ám még nem önállósodott fiatalok lakhatására is megoldást kínál. Az idős szülők számára kötött megfelelő élet - és egészségbiztosítás váratlan problémák esetén szintén sok aggodalomtól és fejtöréstől kímélheti meg a szendvics-generáció tagjait.

A záporozó kiadások közti manőverezés nem egyszerű feladat, így érdemes pénzügyi tanácsadó segítségét kérni, aki könnyebben rátalál az optimális megoldásokra, hiszen a megtakarítások elkülönítése és a kellő óvintézkedések megtétele mellett az is elengedhetetlen, hogy a szendvicsgeneráció tagjai saját magukra is tudjanak pénzt és időt fordítani, és a lehető legkevesebb stresszel és aggodalommal tudjanak gondoskodni arra rászoruló családtagjaikról.

Ön mennyire felkészült, vagy mennyire előrelátó? Mondja el nekünk, okoz-e a felkészülés komoly anyagi terhet, vagy optimistán várja a nyugdíjas éveket? A kapott válaszok eredményét egy következő cikkben dolgozzuk fel.