Edit az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyugdíjbiztosítás között őrlődött, és végül úgy döntött, hogy pénztárhoz is csatlakozik és biztosítást is köt. Ez utóbbit azért tartja fontosnak, mert a megtakarítási mellett a nyugdíjbiztosítás nyújtotta fedezet is biztonságérzetet ad neki. Önkéntes nyugdíjpénztári tagságát pedig megkönnyíti, hogy munkahelyén béren felüli juttatásként igényelhet pénztári tagságot is. Természetesen számol azzal, hogy az adókedvezményt mindkét konstrukcióra igénybe tudja venni.

Editéhez hasonló dilemmával küzdött Miklós is, ő viszont végül nem osztja meg a nyugdíj-előtakarékosságra szánt összeget. Azt mondja, hogy a tavalyi év hazai pénzügyi eseményei után egy pillanatig sem akar semmiféle szolgáltatói kockázaton rágódni, kizárólag az olyan nagy nemzetközi hátterű intézményben bízik, mint például az NN Biztosító. Úgy döntött, náluk köti meg nyugdíjbiztosítását.

Péter először a nyugdíj-előtakarékossági számlán gondolkodott el, mivel heti szinten figyeli a híreket, követi a pénzvilág eseményeit és élvezi, hogy maga kezeli a saját befektetéseit is. Aztán belátta, hogy ezt megteheti a nyugdíjbiztosítás keretében is, ráadásul magas fizetésű vezetőként az is szempont számára, hogy a nyugdíjbiztosítás adókedvezménye magasabb, mint a nyesz-é.

Az előnyöket felismerve végül tehát mindhárman a nyugdíjbiztosítás mellett tették le a voksukat, de rögtön adódott még egy fontos kérdés: melyik típust válasszák?

Edit és Péter a unit-linkedre szavazott, mivel mindketten hosszú távú megoldásban gondolkodnak és utánajártak a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások jellegzetességeinek. Mindketten tudják, hogy egy jól menedzselt befektetés pont addigra érik be, amikor ők nyugdíjba mennek, azaz akkorra térülhet meg leginkább a befektetett összeg. Edit alkalmazottként rendszeres havi jövedelemmel rendelkezik, de nincs különösebb megtakarítása. Neki az lehet a legjobb döntés, ha havi rendszeres díjfizetésű konstrukciót választja. Péter évente egyszer mindig nagyobb plusz jövedelemhez jut, mivel rendszeresen kap komoly bónuszt. Neki is jó lehet a rendszeres díjfizetésű változat, amelyet minden évben egy alkalommal, a bónuszával ki is tud egészíteni. Péter eleinte gondolkodott azon, hogy bónuszát egy egyszeri díjfizetésű unit-linked termékbe teszi, de végül a havi szintű rendszeres befizetés mellett döntött, mivel így a nagyobb összegű bónusz mellett a havonta félretett pénzét is a nyugdíjára tudja fordítani. 

A nyugdíjhoz legközelebb álló és legkockázatkerülőbb Miklós a klasszikus nyugdíjbiztosítást választotta, mivel aggódik, hogy mi történik akkor, ha esetleg a piacok nem teljesítenek jól. Miklós szeret mindenben biztosra menni nem szeretne kockázatokat vállalni, így kiszámítható megtakarítási lehetőséget talált nyugdíjas éveire az NN-nél.

Editben, Miklósban és Péterben nem csak az a közös, hogy mindhárman betartják újévi fogadalmukat. Hosszas dilemmázás és kutatás után végül mindannyian olyan előtakarékossági forma és befektetési szolgáltató mellett döntöttek, amellyel biztonságban tudhatják pénzüket és nyugodtan várhatják nyugdíjas éveiket.