Sokakat érint, még sincs mindenki tisztában azzal, mi a menet, ha egy szerettünk, hozzátartozónk eltávozik az élők sorából. Magyarországon évente 120-125 ezer hagyatéki eljárást folytatnak le a közjegyzők, ám sok a tévhit az örökléssel és a végrendelkezéssel kapcsolatban. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) legfrissebb felmérésében megkérdezett több mint háromezer fő háromnegyede nem tudta például, milyen esetben örökölnek az élettársak, az 52 százalékuk pedig azt, hogy milyen formai követelmények esetén lesz érvényes egy végrendelet.  

Most olvasói kérdésekre válaszolva felmérheti, vajon ön melyik körbe tartozik, mennyire van tisztában az öröklés, a hagyatéki eljárás részleteivel – az egyes opciók alatt találja meg, hogy melyik válasz is a helyes.

A Polgári Törvénykönyv szerint az elhunyt hagyatékának részét képezi szinte minden vagyontárgy, amely a halálakor a tulajdonában volt. Ezek egy része (például ingatlan, gépjármű, bankszámla, kötvény, részvény, regisztrált műkincs) szerepel valamilyen nyilvántartásban. Azok a vagyontárgyak, amelyek mégsem, de az örökösöknek tudomása van róluk, szintén felvehetők a hagyatéki leltárba a hagyatéki eljárás során. Ez azért lényeges, mert gyakran megesik, hogy az örökösök meglepetésére valamelyik vagyontárgy nem része a hagyatéknak, így azt nem örökölhetik. (A helyes válasz tehát a 4.)

Nem minden vagyonelem kerül azonban be az örökhagyó hagyatékába. Lehetnek olyan vagyonelemei, amelyek a halálával elenyésznek, például személyi jogok megsértése miatti igények, vagy amelyekről már az elhunyt az életében dönt, így azok a halálával egy előzetesen kijelölt személy tulajdonába kerülnek, és nem lesznek a hagyatéki vagyon részei. 

Kötelesrésznek azt a minimum részesedést nevezzük, amely az örökhagyó leszármazójának (vagy ha nincs leszármazó, akkor szülőjének) és házastársának jár az örökhagyó vagyonából, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. Ha például az örökhagyó az egyik törvényes örökösének nem juttat semmit a végintézkedésében a vagyonából, akkor a végakaratból kihagyott örököst – bizonyos kivételektől eltekintve – megilleti a kötelesrész. A kötelesrész mértékét nem csak a hagyaték tiszta értéke, hanem az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke is meghatározza. (A helyes válasz a 2.)

A kötelesrész mértékét úgy kapjuk meg, ha kiszámoljuk a kötelesrész alapját. Ennek szabályait a Polgári Törvénykönyvben találjuk meg. Az így kapott mérték egyharmada illeti meg azt, aki törvényes örökös vagy végintézkedés hiányában annak minősülne, és a kötelesrészt elsősorban pénzben kell kifizetni. Ha tehát egy olyan embert kizárnak a végrendeletből, aki egyébként kötelesrészre jogosult az előbbiek szerint, vagy az örökhagyó a teljes vagyonát másra hagyja, ezt az embert a kötelesrész alapjaként kiszámított értéknek az egyharmada megilleti. (A helyes válasz így az 1.)

Azok a vagyontárgyak, amelyeket az elhunyt korábban ajándékozási szerződéssel másoknak adott, szintén nem részei a hagyatékának, de a kötelesrész alapjához kell számítani azoknak az ajándékoknak az értékét, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőző tíz évben ajándékozott el. (A helyes válasz tehát a 3.)

A hagyaték az örökhagyó tárgyi és pénzügyi vagyonát (jogot, dolgot, követelést), de egyben hiteleit és adósságait, illetve egyéb kötelezettségeit is jelenti. Ezért nemcsak a hátrahagyott úgynevezett aktív vagyon, hanem az úgynevezett passzív vagyonelemek, azaz a tartozások is örökölhetők. (A helyes válasz a 3.)

 

Az öröklési igény mint tulajdoni igény sosem évül el, tehát ha egy vagyontárgyat csak a hagyatéki eljárás befejezése után évekkel, évtizedekkel később lelnek fel az örökösök, akkor póthagyatéki eljárásnak lehet helye. Ha viszont ez az öröklési igény természetben nem elégíthető ki, mert a dolog nincs meg (például felhasználták, jóhiszemű harmadik személynek ellenérték fejében értékesítették), a helyébe lépő úgynevezett kötelmi igényre már vonatkoznak az elévülés szabályai. (A helyes válasz az 1.)

Az elhunyt bankszámlájának sorsa elsősorban attól függ, hogy van-e ahhoz kapcsolódó halál esetére szóló rendelkezés vagy sem. Amennyiben van, úgy a számla egyenlege nem tárgya a hagyatéki eljárásnak, azt a rendelkezésben meghatározott kedvezményezettnek fizetik ki a hagyatéki eljárásra tekintet nélkül. Amennyiben nincs rendelkezés, akkor a hagyaték tárgya lehet. Az örökhagyó halálával a számla feletti rendelkezésre adott meghatalmazás a hatályát veszíti, melynek eredményeként a számlatulajdonos halálát követően már a meghatalmazott sem rendelkezhet a számla felett. (A helyes válasz a 3.)

A tartási szerződés lényege, hogy a tartásra kötelezett fél ellenérték fejében gondoskodik a tartásra jogosultról, például biztosítja a lakhatását, élelemmel, ruházattal látja el és gondját viseli. A szerződés megkötésekor a benne foglalt vagyon, például akár az eltartott lakása azonnal az eltartó tulajdonába kerül, ezért az eltartott halála után a vagyontárgy nem lesz a hagyatékának része. Ennek egy jelentősebb korlátja van. Amennyiben az eltartott a szerződés megkötését követő két éven belül hal meg, a tartási szerződés visszterhes jellegét el kell ugyan ismerni, de csak a szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás ellenértékével fedezett hányadát nem kell a kötelesrész alapjához hozzászámítandó vagyonnak tekinteni. A fennmaradó rész hozzászámítandó a kötelesrész alapjához. (A helyes válasz a 2.)