A cikkben tizenöt, a szerző által szépnek látott, eltérő életkorú és foglalkozású nőt kérdezünk arról, okoz-e bármilyen nehézséget, hátrányt az életükben az az adottságuk, hogy szépek. Már önmagában az zavarba hozta a legtöbbjüket, hogy valaki (történetesen egy másik nő) tényként kezeli a szépségüket, mintha ennek elismerése kellemetlen volna. A többségük arról számolt be, hogy dekorativitásuknak az életükben főleg pozitív hozadékai vannak, de összeszedtek négy fontos szempontot, amelyek miatt terhessé vált számukra szépségük.

Gondot okoz egyéb kiváló képességeink elfogadtatásában

„Kamaszkorban sokszor elhangzik, hogy vagy szép vagy, vagy okos, és mivel az hamar kiderült, hogy én szépnek számítok, automatikusan a buta kategóriába soroltam magam. Még a maximalista teljesítménykényszeremmel sem volt könnyű elhinni magamról, hogy le tudok tenni valamit az asztalra” – mondja Dóra. Zsuzsi is ezt a szempontot emelte ki: „Úgy érzem, az emberek eleve előítélettel közelítenek, egydimenziójú lénynek kezelnek, főleg a szépség és okosság relációjában. Azaz, hogy aki szép, az tuti nem lehet okos vagy netán érdekes is.”

Ezt a nézetet egy 2007-es tudományos kísérlet is alátámasztotta. Friedrich Försterling, Sandra Preikschas és Maria Agthe 2007-es szociálpszichológiai vizsgálata szerint egy csodaszép nő sikereit sokkal inkább a szerencsének tulajdonítják, mint az adott személy tehetségének vagy agyi képességének. A szép embert rendszerint leegyszerűsített figurának tartja a környezete, az eszét, problémamegoldó készségét, alkalmasságát kevésbé veszik figyelembe. Ez szélsőséges esetben akár egy adott munka végét is jelentheti. Annával ez fordult elő:
„Gyakran nem tudom eldönteni, hogy egy férfi kolléga azért lelkes-e, mert jó, amit csinálok, vagy mert a szelet csapja. Vagy ellenkezőleg, például egy középkorú nő azért pikkel-e rám, mert fiatal vagyok és csinos, vagy azért, mert valamit rosszul oldottam meg. Az egyik munkahelyemen megesett, hogy új főnököt kaptunk, aki első nap elbocsátott, noha ez szakmailag egyáltalán nem volt indokolt. Lerítt a szituációról, hogy riválist lát bennem.”

Féltékenyek ránk

A szépség az élet legkülönbözőbb területeire hat, ez minden ember számára nyilvánvaló, és empirikusan is bizonyított tény. Az evolúciós elmélet szerint a szépség alapvetően adaptív, azaz olyan vonás, ami előnyös volt a törzsfejlődés során, és segítette fajunk szaporodását és túlélését. Sok más praktikus haszna is van: különböző országok és kultúrák megfigyelésén alapuló kutatásában Daniel Hamermesh közgazdász például azt állapította meg, hogy a szépséggel konkrét financiális haszon jár. Azoknak a vállalatoknak, amelyek hangsúlyt helyeznek arra, hogy kellemes külsejű embereket vegyenek fel, magasabb az árbevételük, mint azoknak a hasonló cégeknek, amelyeknél a beosztottak külseje nem elsődleges szempont – írja Beauty Pays (a Szépség kifizetődő) című könyvében.

Szépnek lenni tehát alapvetően nagyon is jó, és ezt mások is így gondolják, viszont nem feltétlenül örülnek neki. A szép nők esetében az egyik legkomolyabb probléma a féltékenykedés, elsősorban a többi nő elutasító magatartása. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, minél szebb valaki, annál nagyobb fenyegetést érez miatta a többi nő, ami pedig féltékenységet szül. „Szinte már említeni se érdemes közhely, hogy mennyire kellemetlen pillantásokat kap az ember egy buliban, vagy a férfi kollégák feleségeitől. Néha azt tapasztalom, hogy már a jelenlétem is kellemetlen érzéseket kelt másokban. És ez nem jó. Ha egyedülállóak, akkor versenytársnak tekintenek, ha házasok, akkor potenciális veszélyforrásnak a férjükre” – elemzi a helyzetet Julcsi. Egy korai, hetvenes évekbeli kutatás igazolta is a szépek e félelmeit, társas helyzetben valóban elsősorban őket utasítják el. Főiskolai hallgatók (hatvan férfi és hatvan nő) megkérdezésével végzett vizsgálatból az derült ki, hogy a kevésbé kedvelt csoporttársak között jelentősen több volt a független megfigyelők által kellemes külsejűnek ítélt személy. Szélsőséges esetben ez akár az anya és lánya viszonyban is gondot okozhat, mint Eszternél: „A szüleim elváltak, ez nem segített a normális önkép kialakulásában, és olyan is előfordult, hogy a saját anyám volt féltékeny rám, ami rosszabb érzés, mintha két nagy pofont kaptam volna. És talán még rosszabb volt, amikor tetszett neki egy pasi, aki rám kezdett el nyomulni, mert szebb voltam, nyilván, 17 évesen.”

Nyomulnak, zaklatnak, kellemetlenkednek

Evolúciós ismereteink szerint a szépnek tartott vonások azért alakultak ki, mert segítették az ellenkező nemű partner szaporodási értékének azonosítását. Azok az őseink, akik felismerték a vonzónak tartott vonásokat, amelyek megbízhatóan jelezték tulajdonosuk egészségi állapotát, termékenységét, és ilyen partnereket választottak szaporodás céljából, azok több egészséges és túlélő utódot hagytak maguk után, mint azok, akik nem voltak érzékenyek az ilyen típusú jelzésekre – magyarázza Meskó Norbert evolúciós pszichológus. Tehát a szépség evolúciós értelme, hogy általa feltáruljon a genetikai minőség, és emiatt a szépeket többen választják partnernek, mint a kevésbé vonzóakat.

Janka viszont úgy gondolja, hogy éppen az arcán és testén megnyilvánuló evolúciós haszon okozott neki kellemetlen helyzeteket, amelyek miatt saját szabályokkal korlátozza magát a mai napig. „Tudom, hogy nem ettől kellene függnie egy férfi reakciójának, de a miniszoknyához kizárólag lapos talpú cipőt veszek, a melleimet amennyire lehet, eltakarom, és nálam alapszabály az is, hogy ha alul nőies vagyok, akkor felül tompítok rajta. Ha fölül viselek valami nőieset, akkor alul tompítok rajta. Teljes pompámban sosem ragyogok. Egy esetet emelnék ki, ami miatt megtartom ezeket a szabályokat. A munkahelyemen állva előrehajoltam, mert épp ülő ember beszélt hozzám, amikor az egyik kolléga hátulról odajött, és csak annyit súgott a fülembe: »Szép vagy. Maradj így!«, aztán továbbment, visszanézett és mosolygott, mintha ez bók lett volna. Én meg majdnem elbőgtem magam. Az illető után mentem, és próbáltam volna elmondani, hogy mi történt, de csak annyit bírtam sírás nélkül kinyögni, hogy: Ezt többet ne!”

Nem vesznek komolyan

A szépségre azt szokták mondani, hogy relatív, hogy kinek a pap, kinek a papné, de azért ez nem teljesen van így. Meskó Norbert szerint meghatározhatóak azok a vonások, amelyek univerzálisak, és amelyeket mindenki szépnek tart. „Ezek egyrészt az egészséget tükrözik – ilyen a tiszta, fényes haj, a sérülésmentes bőr, a fehér fogak vagy a jó tartás –, másrészt azokról a vonásokról van szó, főként az arcon, amelyek a populációátlagra jellemző karaktert mutatnak. Ezt leginkább szabályos, szimmetrikus szépségként érzékeljük. Harmadrészt a nemi hormonok arcon jelentkező hatását észleljük szépnek, azaz a női arcot inkább nőiesnek, a férfiarcot pedig inkább férfiasnak látjuk. Ezek a vonások – számos vizsgálat szerint – kultúrától függetlenül vonzóak. Ez azért is érdekes, mert korábban csak a kulturálisan eltérő szépségideálokról lehetett olvasni” – fogalmaz a kutató.

Olykor ezek az univerzális tényezők elhomályosítják a szemlélőt, és hajlamos megfeledkezni arról, hogy a szép személynek nem csak a szépségük lehet kiemelkedő. Erre utal Bori is: „Gyakran érzem munkahelyi szituációban, hogy nem vesznek komolyan. Nem tudom, hogy pusztán azért, mert nő vagyok, vagy azért, mert szépnek mondanak. Ebből egyébként előnyt tudok kovácsolni, mert előfordul, hogy ostoba nőnek tekint a beszélgetőpartnerem, elkezd bájologni, miközben sok releváns információt oszt meg velem, mert azt hiszi, akkora hülye vagyok, hogy el sem jut az agyamig” – mondja. Az arc az első dolog, amit megnézünk egy másik emberen, és rendkívül erős hatást gyakorol ránk. Hamermesh olyan, véletlenszerű mintán végzett amerikai kutatásra hivatkozik, amelyből kiderült, hogy a válaszadók (nem sokkal, de) nagyobb mértékűnek érzékelték a küllemükből adódó pozitív vagy negatív diszkriminációt, mint az etnikai vagy rasszcsoportjuk szerinti megkülönböztetést.

A munkát kereső nő számára az attraktív megjelenés alapvetően előnyökkel járhat, de azért előfordulnak olyan esetek is, amikor hátrányos. Meskó szerint az igazgatói pozícióra pályázó szép nőnek rosszabbak az esélyei, mint kevésbé vonzó társának. „Pedig a szépség előnyére szolgál a nem vezetői állás elérésében. Hasonló eredményről számol be egy másik kutató is, aki azt vizsgálta, hogy amikor egy munkavállaló hibát követ el, a felettese hajlik-e arra, hogy a fizikai megjelenésével összefüggő következtetéseket vonjon le. Azt találta, hogy a tévedést a vezetők az attraktívabb beosztottak esetében inkább olyan személyes jellemzőknek tulajdonították, mint az erőfeszítés hiánya, míg a kevésbé kedvező külsejűek esetében inkább olyan külső okokra hivatkoztak, mint a balszerencse”.

A szépség tehát elsősorban áldás, de olykor átok is, ezt Demmer Erika, Németországban élő plus size modell mondja, akinek az a hivatása, hogy 38-as méret feletti nők ruhatárát mutatja be a kifutón Los Angelestől Münchenig. „Sokan alábecsülik a szebb nőket. Azt hiszik, hogy aki szép, az általában buta. Ezzel az előítélettel nagyon sokszor találkozom. Holott diplomás vagyok, és a legtöbb befutott kolléganőm ugyancsak egyetemre járt vagy jár most is. Mégis sokkal többet kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy komolyan vegyék őket” – mondja. „Nem szabad elfelejteni, hogy a külső adott. Ami viszont nem velünk született adottság, az ápolt és kellemes fellépés, a végzettségünk, a karakterünk, a viselkedésünk. A szépség elszáll, a szépségideál folyamatosan változik. Az egyetlen, ami végül megmarad, az az, ami a fejünkben van.

Kerekesi Erika cikke a HVG Extra A nő 2015/1-es számában jelent meg.

Ha szívesen olvasna hasonló tartalmakat, rendelje meg a HVG Extra A nő legfrissebb számát a kiadótól