Ebben a cikkben nem megyünk vissza az időben egészen az ókorig, kezdésnek azt az időpontot jelöljük meg, amikor megjelentek az első betétek és tamponok a világban. 1896-ban mutatták be a Lister’s Towels-t, más néven „Sanitary Napkins for Ladies”-t, vagyis a nők számára készített egészségügyi betéteket.

De menjünk vissza 1896-ba, a Sanitary Napkins-ek világába: ez a betét volt az első eldobható és kereskedelmi forgalomban is elérhető menstruációs eszköz, amely puha pamutból és gézből készült. Persze ne úgy képzeljük el őket, amilyenek most: akkoriban egy vastag öv alá csatlakozott egy bugyi alsó része, és abba lehetett mosható vagy eldobható, betétszerű dolgot tenni.

Aztán 30 évvel később jelentek meg a modern tamponok, amikor az amerikai gyógyszerész, Dr. Earle Haas 1931-ben szabadalmaztatta a tamponos rendszert, amely egy applikátort is tartalmazott a használat megkönnyítése érdekében.

A termék megvolt, muszáj volt hirdetni

Képzeljük el a 19-20. század fordulóját: amikor csupán egy boka kivillanása is őrült szexinek – sőt, néhol még botrányosnak is – számított, vajon hogyan próbálták eladni a betéteket és tamponokat? Természetesen nagyon diszkréten, erősen szépítve az egészet: leginkább azt sugallták ezek a hirdetések, hogy el kell titkolni ezt a „nőies problémát”, ugyanakkor ezekkel az eszközökkel végre törődhetsz a „női higiéniával”.

Annak ellenére, hogy a televízió és az egészségügyi betétek nagyjából egyidősek, 1972-ig tartott, amíg az utóbbit az előbbin is reklámozni kezdték Amerikában. De akkor is annyira rettegtek a döntéshozók, hogy mit szólnak majd az emberek a reklámhoz, hogy nagyjából semmit nem mondhattak el a termékről a hirdetésben. Nem hivatkozhattak a felszívóképességre, a tisztaságra, az anatómiára, a kényelemre, a behelyezésre, az alkalmazásra, az időtartamra vagy hatékonyságra, így csak általánosító kijelentéseket tehettek. Tehát az edukációnak itt még nyoma sem volt. Aztán eljutottak a tévében is a kék vérig, és csak 2017-ben reklámoztak először a tévében piros vérrel betétet.

Szégyen és fájdalom

Ahogy fent is írtuk, az 1900-as évek első évtizedeiben még hatalmas tabunak számított a menstruáció: a nők leginkább rejtegették, ha menstruáltak, még akkor is, ha az nagy fájdalmakkal járt. A teendőket akkor is el kellett látni, senki nem vehetett ki menstruációs szabadságot. Sokszor az orvosok sem voltak tisztában a menstruáció pontos működésével, gyakran betegségként kezelték azt. Alapvetően a menstruációval kapcsolatos társadalmi attitűd inkább negatív volt, szégyenteljes eseménynek tartották.

Menstruáció és a II. világháború

A háború alatt – amíg a férfiak a fronton harcoltak – sok nő lépett be a munkaerőpiacra. Ez a munkahelyi környezet új megterhelést jelentett a menstruáló nők számára, így a fizikai igénybevétel és a stressz sok esetben hatással volt a menstruációs ciklusra. Ugyanakkor a háborús időszakban a női egészségügyi szolgáltatások gyakran háttérbe szorultak, mert elsősorban a harcoló katonák egészségügyi ellátására kellett összpontosítani.

A háború alatt a menstruációs szerek, például a vattából készült eldobható egészségügyi betétek és tamponok elérhetősége nagyon korlátozott volt, de a háborús időszakban a munkahelyi higiénia miatt egyre nagyobb szükség volt rájuk. Így a háború ideje alatt több új terméket is kifejlesztettek.

Mivel a nők szerepe ebben az időszakban jelentősen megváltozott, a menstruációhoz való össztársadalmi hozzáállás is átalakult. A nyílt beszéd a menstruációról és a női egészségről egyre inkább elfogadottá vált, így a II. világháború nemcsak a globális politikai helyzetet, hanem a női identitást és a menstruációval kapcsolatos diskurzust is jelentősen átformálta.

És jöttek a feministák

A feminista aktivisták nyíltan kezdtek beszélni a menstruációval kapcsolatos kihívásokról, és felismerték, hogy a menstruáció természetes élettani folyamat, amely nemcsak az egyéni egészséget, hanem a nők társadalmi és gazdasági helyzetét is befolyásolja.

A nők követelni kezdték a pontos és megbízható információkat a menstruációs egészségről, és jogot követeltek a megfelelő higiéniai termékekhez. A kampányok és az oktatás révén nőtt a tudatosság, ami hozzájárult ahhoz, hogy a menstruáció a világ egyre nagyobb részén ne legyen többé szégyen vagy tabu. A menstruáció már nem csupán a női gyengeség szimbóluma volt, hanem az empowerment és a női jogokért folytatott küzdelem egyik alapvető elemévé vált.

Hogyan menstruálunk ma?

Dédanyáinkhoz képest 2024-ben már sokkal szerencsésebbek vagyunk, persze csak akkor, ha a világnak olyan részén élünk, ahol megengedhetjük magunknak a menstruációs termékeket és a szakszerű orvosi ellátást. Felmenőink még a világháború alatt vattákat, rongyokat tömködve, keményen dolgoztak, akár alhasi görcsökkel is – ha a stressz miatt volt még egyáltalán menstruációjuk.

Manapság csak besétálunk egy drogériába vagy leülünk a net elé, és rengeteg menstruációs termék közül választhatunk szégyenérzet nélkül. Vagy akár a menstruációs görcsöket csökkentő masszírozót tehetünk a hasunkra otthon, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a munkahelyünkön ilyenkor plusz szabadságot adnak.

A PMS-ről (premenstruációs szindróma) még csak nem is hallottak annak idején, hiába állapították meg már a ‘30-as években az orvosok a létezését. Inkább viccek tárgya lett a hisztis, ideges nő, akinek biztos megvan. Ezt a tünetegyüttest az orvosok is csak a ‘80-as évektől kezdték komolyabban venni. Manapság szerencsére már nyíltan beszélhetünk róla, és számos megoldást találhatunk a PMS tüneteinek enyhítésére.