Szélcsatornás kísérletekben az enyhén hajlított szárnyakkal ellátott gép esetében nagyobb volt a felhajtóerő, és kisebb a légellenállás. Geoffrey Spedding, a Dél-Kaliforniai Egyetem professzora szerint számításba kell venni azt a lehetőséget, hogy nagymennyiségű fosszilis üzemanyagot pazarol el a világ azáltal, hogy a repülőgépek alakja eltér az optimálistól, ezért szükségszerű alternatív modellek kifejlesztésével foglalkozni - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.

A kísérletek során Spedding Joachim Huyssennel, a dél-afrikai Észak-déli Egyetem kutatójával működött együtt. Céljuk egy erős felhajtóerőt generáló, ezáltal bőven terhelhető és a lehető legkisebb légellenállásba ütköző repülőgépforma kifejlesztése volt. A teszteket három lépésben végezték el. Először a nagy szárnyakat alakították ki, majd ehhez jött a hosszúkás törzs, amelyet végül farokrésszel egészítettek ki.

A mérnökök a kísérletekben bebizonyították, hogy a viszonylag rövid, sirályéhoz hasonlatos farok különösen jól képes ellensúlyozni a törzs aerodinamikai hátrányait. Ezen kívül az enyhén hajlított szárnyalak bizonyult ideálisnak. Az eredmény az lett, hogy az egész konstrukció meglehetősen hasonlít egy tengeri sirályra. A kutatók úgy jutottak el ide, hogy a kísérletek elején nem is gondolták, hogy a madárszerű test lesz az optimális.

Más kérdés, hogy a sirályszerű alak a gyakorlatban is megállja-e a helyét. A valóságos repülőgép-konstrukcióknak ugyanis – egyebek között – gazdasági és pszichológiai irányelveknek is meg kell felelniük.