A Svejk fordítója gyárigazgató lett, egy volt népbiztos poloskákkal lakott – magyar emigráns kommunisták a Szovjetunióban

„A fájdalom és az öröm, a könny és a mosoly, a diadal ujjongása és a kín sikolya ölelkezett össze azokban a jelenetekben, amelyek között 123 embernek, az Oroszországba küldött cserefoglyok és ezek hozzátartozóinak Budapestről való elutazása és búcsúja játszódott le.” E szavakkal tudósított 1924. november 19-én a Népszava arról a különös csereakcióról, amelynek során magyarokat adtak magyarokért. A Bethlen-kormány ugyanis a „kommunista bűncselekmény miatt elítélt” 43 személy és családtagjaik kiengedésével váltotta meg 60 világháborús hadifogoly hazatérését a Szovjetunióból.

A nem mindennapi diplomáciai manőver lényegében az utolsó felvonása volt annak a kölcsönös bizalmatlanság légkörében lezajlott többéves alkufolyamatnak, amelynek során több mint 440 politikai emigráns és sok száz hozzátartozójuk hagyhatta el az országot. Eredetileg Moszkva szerette volna a Tanácsköztársaság bukása után Magyarországon rekedt tíz népbiztost megmenekíteni a rájuk 1920 végén kiszabott halálos ítéletektől, illetve életfogytiglani fegyházbüntetéstől, ám menet közben kiderült, az orosz földön maradt magyar hadifoglyokért sok „prominens bolsevikot” is ki lehet szabadítani a börtönből.