A nők nem azért döntenek az abortusz mellett, mert „nincs jobb dolguk”

A magyarok nem elutasítók sem az abortusszal, sem az esemény utáni tablettával szemben, viszont a véleményüket nagyon meghatározza a pártpreferencia és a vallásosság. Akárcsak a közvetett érintettség: aki ismer abortuszon átesett nőt, jóval támogatóbb a kérdésben, mint aki nem – derül ki a 21 Kutatóközpont reprezentatív felméréséből. Sokaknak nincs határozott véleményük a reproduktív jogokat illetően, ami összefügghet a szexuális edukáció hiányosságaival is.

„Alapvetően az volt a célunk, hogy a Patent Egyesület sürgősségi fogamzásgátlással kapcsolatos kampányához készítsünk egy háttérkutatást, amelyből kirajzolódnak a különböző társadalmi narratívák, vélemények, tágabb kontextusban a reproduktív jogok kérdésköréről is. Ebbe az abortusz is beletartozott, és az is, hogy miként, milyen etikai elvek mentén gondolkodnak az emberek az életről” – mondja Bajnay Orsolya és Kiss Kata, a 21 Kutatóközpont két elemzője. Egyrészt egy közösségimédia-alapú közvélemény-kutatást készítettek 1100 fős mintával, másrészt három – egy férfi–női, egy csak férfiakból és egy csak nőkből álló – fókuszcsoportban gyűjtöttek adatokat. Ezenkívül interjúkat készítettek nőkkel, akiknek volt tapasztalatuk a 72 órás tablettával.

AFP / Soumyabrata Roy / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Meggyökerezett tévhitek, hiányos felvilágosítás

Bajnay Orsolya szerint erősen megmutatkozik mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatokból, hogy a társadalom egy részének nincs kiforrott véleménye a reproduktív jogokról, emiatt (is) erős befolyásoló tényező, hogy milyen keretezésben találkoznak ezekkel a témákkal.

Előfordult, hogy egymással ellentétes állításokkal is egyetértettek, például azzal, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, és azzal is, hogy a születés pillanatában kezdődik. Ez a válaszadók 16 százalékára volt igaz, a kormánypártiak körében valamivel magasabb volt az arány.

Az önellentmondásokra a kutatók szerint magyarázat lehet a tájékozottság hiánya, de az is, hogy sokan nem feltétlenül gondolkodnak, beszélgetnek ezekről a témákról, hiszen nem része a mindennapjaiknak. Bajnay Orsolya azt mondja, azért is lenne nagyon fontos a megfelelő szexuális edukáció, hogy meglegyen egyáltalán a szókészletünk. A fókuszcsoportokban visszatérő téma volt a felvilágosítással kapcsolatban, hogy inkább volt nevetséges, mint hasznos. „A férfiak közül sokan megfogalmazták, hogy náluk családi, ismerősi körben a pornóval volt elintézve, és hogy a tanárok, szülők általában csak túl akartak rajta lenni. Itt kezdődnek a problémák.”

„Amikor 2022-ben jött a szívhangrendelet, áttört a társadalomban egy falat a reproduktív jogokkal kapcsolatban” – ezt már Les Krisztina és Petrás Boglárka, a Patent Egyesület munkatársai mondják, hozzátéve, hogy ezzel együtt szinte semmilyen platform nincs, ahol például a terhességmegszakításról érdemi diskurzust lehetne folytatni, kérdéseket feltenni, a tévhitekről beszélni. Nem független ettől az egyesület korábbi kutatásának egyik fő megállapítása sem, amely feltárta, hogy az abortuszon átesett nők mennyire egyedül érzik magukat ebben az élethelyzetben. Az ok főleg a stigmatizáltságban, az a miatti erős izoláltságban keresendő.

Ami a tévhiteket illeti: máig él a köztudatban, hogy abortusz után nem lehet teherbe esni, vagy az, hogy a sürgősségi fogamzásgátló és az abortusz(tabletta) ugyanaz. „Volt orvos, aki maga is ezt hitte. Januárban kapott nyilvánosságot, hogy egy nőgyógyász azért nem volt hajlandó felírni a vényköteles 72 órás tablettát, mert azt mondta, hogy ő nem támogatja az abortuszt. Részben e miatt az eset miatt indítottuk el a sürgősségi fogamzásgátlóval kapcsolatos kampányunkat” – magyarázza Petrás Boglárka.

Jellemző narratíva, hogy nők fogamzásgátló eszközként használják az esemény utáni tablettát, mert lusták „rendes” fogamzásgátlót használni. A kampány során rengeteg nő írta meg nekünk a történetét, amelyből kiderült, hogy azok között, akik felíratják, nagyon magas az erőszak előfordulása. Ez lehet párkapcsolaton, házasságon belüli szexuális erőszak, randierőszak. Az is gyakori, hogy a férfi aktus közben leveszi az óvszert a nő tudta és beleegyezése nélkül.

Másrészt, ahogy arra egy korábbi KSH-statisztika is rámutatott, az abortuszon átesett nők legnagyobb részének van már egy vagy több gyereke, és nem azért döntenek a beavatkozás mellett, mert „nincs jobb dolguk”.

„Női probléma” – és az is marad?

Hogy miként viszonyul az abortuszhoz és általában a reproduktív jogokhoz egy társadalom, sokat elárul róla.

Például azt, hogy demokrácia van-e, és hogy utálják-e a nőket

– jegyzi meg Les Krisztina. A magyar szabályozásról azt mondják: Lengyelországhoz hasonlítva szuper, Dániához hasonlítva lesújtó. „Papíron viszonylag megengedőnek tűnik, hogy a terhesség a 12. hétig legálisan megszakítható, amivel a probléma van, az a gyakorlat. Rengeteg nehezítő tényező áll a nők előtt, ami mind azt implikálja, hogy minél kellemetlenebb, megterhelőbb legyen az élmény. Ezzel is próbálják őket visszatartani, közben nyilvánvaló, hogy nem a szigorú törvények hatására lesz kevesebb abortusz, és nem ettől születik több gyerek. A két kötelező védőnői konzultáció egyrészt iszonyatos lelki nyomás, másrészt időhúzásra is kiválóan alkalmas. Ugyanerre jó a szívhangtörvény is. A beavatkozás előtti méhszájtágítást nem gyógyszerrel végzik, mint a legtöbb országban, hanem mechanikai úton, ami fájdalmas. Rossz, hogy nincs lehetőség gyógyszeres abortuszra, rossz, hogy olyan nőgyógyászati osztályokon zajlanak ezek a beavatkozások, ahol terhes nők vannak, és szüléseket vezetnek le. Ezek alapvető strukturális problémák” – sorolják a Patent Egyesület munkatársai.

A 21 Kutatóközpont eredményei – összhangban más, korábbi mérésekkel – azt mutatják, hogy a magyarok alapvetően nem ellenzik az abortuszt, csak egy szűk réteg nem támogatja a legalitását. „Az abortusz megítélésében nem mondhatjuk, hogy az európai átlagtól el lennénk maradva. Azt az eredményt kaptuk, hogy 71 százalék szerint minden esetben – vagy az esetek többségében – legyen legális, 5 százalék gondolja, hogy semmilyen esetben sem kéne annak lennie” – ismerteti Bajnay Orsolya, aki szerint ugyanakkor az egyes társadalmi, demográfiai csoportok között vannak eltérések. Ahogyan az is látszik, hogy a nők támogatóbbak a férfiakhoz képest.

A kormánypártiak és a Mi Hazánk szavazói kevésbé támogatók az abortusszal szemben, és nagyobb arányban ellenzik a többi párt szavazóihoz képest. De még a kormánypártiak körében is 54 százalék ért egyet azzal, hogy minden esetben – vagy az esetek többségében – maradjon legális az abortusz. A Mi Hazánk szavazói közül 31 százalék mondta ezt.

A politikai nézetek mellett – részben persze ahhoz is kapcsolódva – a vallásosság is komolyan befolyásolja az abortusz támogatottságát, bár az eredmények alapján többségükben a vallásosak sincsenek elköteleződve az abortusz tilalma mellett.

A kérdőív alapján 60 százalék ismert olyan nőt, akinek volt már abortusza, és az is kirajzolódott, hogy ezek az emberek támogatóbban állnak a kérdéshez. „Nem tudhatjuk ugyanakkor, hogy ez az ok-okozati kapcsolat milyen irányú. Lehet, hogy ha én támogatóbb vagyok, akkor az ismerőseim szívesebben mesélnek nekem erről, de történhet fordítva is: ha akár csak egy ilyen embert is ismerek, empatikusabbá válok mások helyzetével társadalmi szinten is” – mutat rá Bajnay Orsolya.

Az abortusz totális elutasításával Kiss Kata sem találkozott a fókuszcsoportokban, inkább afelé mutattak a vélemények – még a konzervatívabbaké is –, hogy alapvetően a nőnek kell eldöntenie, mit kezd a testével. A férficsoportban ugyanakkor nagyon hangsúlyosan megjelent, hogy a férfiakat is fontos bevonni ezekbe a döntésekbe. „Az látszott rajtuk, hogy olyan kérdésekről kell gondolkodniuk, amiken korábban még sosem, vagy legalábbis mélyebben nem kellett, és ez társadalmi szinten is igaz lehet. A fogamzásgátlás, az abortusz »női probléma«, és úgy tűnik, hogy egyelőre az is marad. Ahhoz, hogy az ügy férfitámogatottságot szerezzen, meg kellene találni azokat a beszédmódokat, amelyekkel érdekeltté lehet tenni őket.”

A tabletta, amit mindenki be akar kapkodni

Magyarországot nem sok választja el attól, hogy az egyetlen tagország legyen az Európai Unióban, ahol még mindig receptre írják fel az esemény utáni tablettát. A sürgősségi fogamzásgátlóról a válaszadók döntő többsége, 87 százaléka hallott, és 68 százalék teljes mértékben támogatja, hogy elérhető legyen. „Míg a férfifókuszcsoportban volt, aki nem is tudta pontosan, mi ez, addig a nők nagyon is tájékozottak. Tipikus tévhit, amit többen is felhoztak a tabletta ellen, hogy ha vény nélkül kapható lenne, akkor minden nő folyamatosan ezt kapkodná be. Az a kimondott-kimondatlan narratíva is megjelent, és nem csak a férfiak körében, miszerint a teherbe esés egyfajta büntetés egy felelőtlenül átbulizott éjszaka után, amiért a nőnek vállalnia kell a következményeket” – mondja Kiss Kata.

Az interjúkon részt vevő nőket ezekről a felvetésekről is megkérdezték. „Akinek már volt ilyen tapasztalata, pontosan tudja, hogy az esemény utáni tabletta nem az, amit minden héten be akarna kapkodni. Szinte mindegyikük teljesen más élethelyzetben használta, és nem felelőtlen, részeg tiniként az egyéjszakás kalandjai után. Nem egyedi eset, hogy többgyerekes anyánál szakad el az óvszer, ahol a család nem akar újabb gyereket vállalni” – magyarázza Kiss Kata, hozzátéve, hogy szerinte a reproduktív jogoknak nem szabadna bármilyen etikai, morális ítélet alá esniük.

Az esemény utáni tablettával kapcsolatban azt találták, hogy a magasabban iskolázottak, a jobb anyagi helyzetben lévők tájékozottabbak, tehát az információhoz való hozzáférés is tagolódik a társadalmi osztályok szerint. Míg a tabletta kérdésében ez a csoport nagyobb arányban ismert olyat, aki élt ezzel a lehetőséggel, az abortusznál a tendencia éppen fordítva van: az alacsonyabban iskolázottak, rosszabb anyagi helyzetben élők között többen voltak, akik ismernek abortuszon átesett nőt.

Ítélkezés, büntetés, infantilizálás

A narratív interjúkból az is kiderült, hogy a résztvevőknek nagyon negatívak a nőgyógyászati ellátásban szerzett tapasztalataik. „Gyakori, hogy a 72 órás tablettát felírató nők kiszolgáltatottnak érzik magukat az ellátás során. A morális ítélet, ami a fókuszcsoportokban is megjelent, rajtuk csattan, akár az orvos részéről is. Az ítélkezés, büntetés mellett az infantilizálás is jellemző, és az is, hogy az egészségügyben dolgozók megpróbálták úgy beállítani a helyzetet, mintha a tablettát felírató nők nem tudnának vigyázni a testükre” – mondja Kiss Kata. „Az orvos–beteg relációban egyébként is van egy erős alá-fölé rendeltség, még akkor is, ha teljesen korrekt módon viselkedik az orvos. Mindezt még jobban kiélezi, ha rátevődik egy osztály- vagy rasszkérdés is.”

Az abortusz akkor sem ingyenes, ha állami ellátás keretében végzik, 47 ezer forintba kerül. Ritka esetben, a szociális helyzetre hivatkozva lehet rá kedvezményt kérni. „Ha valaki Magyarországon fizeti maga után a tb-t, akkor az állami ellátásban ingyenesen hozzáfér különböző szolgáltatásokhoz. Ha egy nő termékeny, lehetséges, hogy az élete során teherbe esik olyankor, amikor nem akar. Miben más ez az egészségügyi beavatkozás, mint bármelyik?” – teszi fel a kérdést Les Krisztina. – „Nincs még egy olyan terepe az egészségügynek, ahova begyűrűzhet az orvosok egyéni hitvilága, érzései, véleménye és a politika. Ez akkor lehetséges, ha a nőket másodrangú állampolgárként kezelik.”

A Patent korábbi kutatásában szinte leugrott a papírról, hogy mennyire esetleges, ki milyen ellátást kap, ha az abortusz mellett dönt – teszi hozzá.

„Volt, aki a tanácsadásról viszonylag jó élménnyel távozott, ami alatt azt kell érteni, hogy nem alázták meg,

elfogadták a döntését. Habár a törvényben pontosan rögzítve van, hogy minek kell elhangoznia a konzultációk során – beszélni kell például az örökbefogadás lehetőségekről, de egyre többet halljuk, hogy a védőnők beszélnek a csokról és a babaváróról is –, azt, hogy milyen stílusban zajlik, semmilyen szinten nem lehet szabályozni. Volt, akinek egy kiadványból mutogatták a magzati fejlődés lerajzolt szakaszait, mástól pedig azt kérdezte a nőgyógyásza:

Miért akarja elvetetni, nem a férjéé a gyerek?

És volt olyan orvos is, aki kijelentette, hogy ő ezt nem csinálja, elküldte a nőt egy kollégához.”

Utóbbi egyébként törvény adta lehetőség, az orvoshiány miatt azonban a továbbirányítás nem igazán működik a gyakorlatban. A nők emellett nagyon kiszolgáltatottak abban is, hogy a kórházban milyen személyzet veszi őket körül, milyen orvos végzi a műtétet.

Nem is olyan nehéz kicsúszni a 12 hétből

A Patent Egyesület munkatársai azt mondják, sokszor előfordul, hogy a terhességmegszakításban érintett nők jogsértéssel kapcsolatban kérnek tőlük segítséget, információkat a lehetőségeikről, jogérvényesítésre viszont a legritkább esetben kerül sor. „Nem fordulnak emiatt bírósághoz vagy betegjogi képviselőhöz. Ha valaki keresztülmegy azon a kálvárián, amit a többheti szenvedés okoz neki az abortuszhoz való hozzáférés során, attól túl nagy elvárás, hogy végigcsináljon még egy bírósági eljárást is.”

AFP / Olivier DOULIERY

Előfordulhat, hogy kicsúsznak a 12 hetes időkeretből. „Ez gyakran a lopakodó szigor egyik taktikája miatt történik, például azért, mert az adott helyi családvédelmi szolgálat ritkán, limitáltan érhető el, és nehéz konzultációs időpontot kapni. Karácsony környékén több ilyen megkeresésünk is volt. Mostanában rengeteg példát hallunk arra, hogy ha valaki mondjuk már a negyedik héten észreveszi, hogy terhes, és jelentkezik a beavatkozásra, kiváratják vele a hatodik hetet, mondván, hogy akkor már hallatszik a szívhang. Holott egy terhességmegszakítás annál biztonságosabb, minél korábban történik, nem a kilencedik, tizedik, tizenegyedik héten.”

Akinek lehetősége van, külföldön végezteti el a beavatkozást, az abortuszturizmus létező jelenség. „Az osztrák orvos, akit meghívtunk a tavaszi tanulmánybemutató konferenciánkra, azt mondta: csak azon a bécsi abortuszklinikán, ahol ő dolgozik, heti tíz-tizenöt magyar nő fordul meg. Az a benyomásunk, hogy akinek pénze van, és tud erről az opcióról, nem sokat gondolkodik, elmegy Ausztriába. Aki csak teheti, elkerüli a magyar rendszert. Emellett tudjuk, hogy egyre több nő rendel az internetről, kifejezetten erre specializálódott szervezetektől abortusztablettát. Nehéz ezzel kapcsolatban hiteles információhoz jutni, és átadni is: folyamatosan azt érezzük, hogy szürke zónában vagyunk, nem világos, mit és mennyire nyíltan kommunikálhatunk arról, hogy ez egy valós lehetőség” – mondja Petrás Boglárka.

Magyarországon leginkább kampányszerűen tematizálja a kormány a reproduktív jogokkal kapcsolatos kérdéseket. „Van, hogy erősebben bekerül a közbeszédbe, például 2022-ben a szívhangrendelet miatt, vagy amikor beleírták az Alaptörvénybe, hogy a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Ahhoz képest, hogy a kormánypárt mennyit beszél az ideális családmodellről, a gyerekvállalásról és arról, hogy mi a nők szerepe a társadalomban, a reproduktív jogokról kifejezetten nem domináns a diskurzus. Akkor sem, ha a kettő összefügg” – mondja Bajnay Orsolya. 

A 21 Kutatóközpont egyébként a szívhangrendeletre is rákérdezett a felmérésben: a válaszadók 55 százaléka nem értett egyet vele, ám az elemzők szerint ez önmagában nem azt jelenti, hogy minden második ember utcára is vonulna miatta, hiszen az nem derül ki az adatokból, hogy mennyire tartják fontosnak a témát. „A fókuszcsoportokban egyértelmű választ váltott ki gyakorlatilag mindenkiből, valószínűleg azért, mert a konzervatívabbak is kegyetlennek érzik. A többség nem gondolta, hogy aki eljut odáig, hogy eldönti, hogy abortálja a gyerekét, úri huncutságból teszi” – hangsúlyozza Kiss Kata. A rendelet szükségességével 26 százalék inkább vagy teljes mértékben egyetértett.

A kormánypártiak enyhe többsége, 56 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy Magyarország jövője azon múlik, mennyi gyerek születik. Ez jelentősen magasabb, mint a többi párt szavazói körében, de azért elsöprő többségnek nem nevezhető – összegzik a kutatók.

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.