Tóta W. Árpád: Egymilliós fizetésed lesz, paraszt! Örülsz, mi?
A munkáshitel azt jelenti, hogy minden dolgozó fiatal, akár 17 éves kortól, kaphat négymilliót kamatmentesen. A tervet nyilván állati agyafúrtnak képzelik: behúzzák a fiatal választókat, és a pénz pedig majd… izé. Valahogy kihúzza a gazdaságot a kakiból? Mert ugye a fiatal vesz egy Playstationt, és… jó, hát akkor pont a japán gazdaságot fűti, na bumm. – Tóta W. kielemzi a magyar gazdaságpolitikát.
Kormányozni, azt tudnak. Ez volt a kitartottak, meghunyászkodók és kétkulacsos helyezkedők végső érve.
Hogy jó-jó, lopnak kézzel-lábbal, szörnyű buta a szövegük, gyomorforgató az ájtatosság, kicsit tényleg undi a fasiszta putyinizmus, de a kormányzás, az megy nekik. Egy ideje gyanús volt, hogy a kilábalás, az elrugaszkodás pont ugyanolyan délibábosan vonul át mindig a közeljövőbe, ahogy a kommunizmusnak volt szokása.
Mostanra összeomlott a horoszkóp. És nem is a tragikus adatok árulják el, mekkora a baj, hanem a válaszok. Az egyik látványos manőver az, hogy elengedték az inflációt. Meghajlunk, mint nád a szélben, dacoljon vele, akinek hét anyja van. Próbáltunk ársapkát, árzoknit, inkontinenciabetétet, de ez a szemét nem adja fel. Hát akkor álljunk az élére! Ígérjük meg, hogy bazi nagy infláció lesz! Azt tudjuk teljesíteni! És megígérik.
Egymilliós fizetésed lesz, paraszt! Örülsz, mi? Hát az ötezer forintos kenyérnek majd nem fogsz, de mossuk kezeinket. Az egymillió ott a kezedben, magadra vess, ha ez sem elég!
Nem volt olyan rég, hogy a gazdaság hős vízkormányosa, I. (Nagy) Márton paprikás hangnemben kérte ki magának, hogy az Aldi meg a Lidl béreket emel, hiszen ezzel gerjesztik az inflációt. Azóta biztos változott a tudomány. Akkorát fordult, hogy beleszédülünk. Pénzt kell dobálni közéjük. Erre jutott az agytröszt, vagy hát inkább csak agybetéti társaság lesz az, szerény tőkeerővel.
És megalkották a lehető leghülyébb tervet ehhez, ami konkrétan olyan, mintha bebélyegezve rajzolnák le a New Dealt. Munkáshitel!