Rák, stroke, szex: Mit használhat(na) az orvosom? Milyen mérhető eredményeket tud felmutatni ma az MI?

Ha száz élete lenne a szövetmintákat elemző patológusnak, akkor sem találkozna annyi esettel, mint amennyit a mesterséges intelligencia (MI) alapján működő diagnosztizáló rendszer felhasznál a javaslataihoz. A több milliárd metszet betáplálásával kiokosított gép azt szolgálja, hogy gyorsabban és biztosabban megállapítsák, rákos-e a beteg, és ha igen, mit kell kezelni. Csak egy példa azok közül, amikkel illusztrálható, hogy mennyiféleképpen segíti az MI az egészségügyet – és azt is, hogy miért kell mégis vigyázni vele.

Az MI nagyságrendekkel több kóros és egészséges leletet, felvételt, mintát képes „észben tartani”, mint amennyire egy orvostanhallgatót meg lehet tanítani, vagy akár amennyivel egy jó szakorvos a több évtizedes pályája során találkozik. De ha már a hús-vér orvosokkal hasonlítjuk össze az MI-t, akkor fel­idézhetjük azt is, hogy amikor tavaly a ChatGPT-t az USA-ban pont úgy vizsgáztatták, mint a leendő orvosokat, akkor az MI egy harmadéves orvostanhallgató szintjén szerepelt. A szoftver újabb változata, a GPT–4 viszont egy másik vizsgán neurológiából jobban teljesített, mint az emberek. Beleértve, hogy a téves válaszokat is erős önbizalommal adta elő – ami közismert jelenség MI-körökben –, ez pedig nem vet jó fényt egy orvosi eszközre, bár nem ritkaság az orvosok körében sem.