Köves Alexandra ökológiai közgazdász: Illúzió azt hinni, hogy nyugodtan növekedhetünk

Mi jelent a nemnövekedés, és miben különbözik a recessziótól?

A nemnövekedés (degrowth) mint tudományterület vagy mozgalom azt mondja, hogy azt a típusú növekedési kényszert, amelyet a gazdasági működésünkbe beépítettünk – és amely sok, környezetileg fenntarthatatlan és társadalmilag igazságtalan folyamatot generál –, ki kell iktatni, ha a planetáris határokon belül, azaz a Földön szeretnénk megoldani a gazdaság működését. A GDP önmagáért való csökkentése azonban éppen annyira értelmetlen, mint bármilyen önmagáért való növekedés. Az eddigi kényszereket próbáljuk lassan kiemelni a gazdaság működéséből, és a működést más alapokra helyezni. A transzformációnak az anyag- és energia­áramlás csökkenésével kell járnia. Ha elkezdjük átállítani az alapokat, akkor ez már nem recesszióhoz vezet, hanem egy, a mostanitól különböző működési módhoz.

Kényszer, hogy ebbe az irányba menjünk?

A kényszer itt van, elég a hőmérőre nézni. A Kate Raworth oxfordi közgazdász által fánkgazdaságnak nevezett elképzelés szerint az emberiség működését érdemes a planetáris határokon belül tartani. Jelenleg nincs olyan ország, ahol a társadalmi alapokat úgy sikerül biztosítani, hogy e határok jelentős részét ne lépnénk túl.

Erre azt mondják a technooptimisták, hogy majd születnek új technológiák, megoldások, amelyek révén lesz növekedés, akár még az eddiginél is kisebb károsanyag-kibocsátással.

Valóban ez a főáram válasza a problémára. Csakhogy vannak olyan természeti tőkék, amelyeket ha elveszítünk, akkor kész, onnantól kezdve komoly problémáink vannak. A nemnövekedés pedig azt mondja, hogy nincs játéktér, korlátokon belül kell tartanunk a működést. Innentől kezdve a gazdaság alapvető célja az, hogy jó életet biztosítson mindenki számára – az ökológiai eltartóképességen belül.