Köldöknéző összevisszaság vagy varázslatos mesevilág? – ezt láttuk a Néprajzi Múzeum új állandó kiállításán
Sok dolog nehezen érthető, szokatlan a tematika, hiányérzetünk is van, de 3600 tárgyával, 3000 négyzetméternyi kiállítóterével, ezernyi történetével izgalmas utazásra csábít a megakiállítás, amelyet nem érdemes kihagyni.
A zűrzavaros világban a magyar kultúra lehet az archimédeszi pont, a népi kultúrában ugyanis még a helyén volt minden. A lányok tulipános ládáján a tulipán a nőt, a fordított szív a férfit jelképezi, mert az apa férfi, az anya nő – így foglalta össze a Néprajzi Múzeum stábjának nyolcévnyi munkájával elkészült állandó kiállításának a lényegét megnyitó beszédében a tegnapi brüsszeli show-ja miatt láthatóan fáradt és kissé indiszponált Orbán Viktor.
A miniszterelnök úgy emlékezett vissza a múzeumépület 2022 májusi átadására, mint a boldog békeidőkre, amikor még nem volt Covid, infláció és háború. Orbán Viktor tévedett, mert 2022 májusában már több mint két hónapja benne voltunk az ukrajnai háborúban, a Covid legnagyobb hullámán már túl voltunk és az infláció is kezdett elszállni a választási osztogatás után. Az épületet néhány időszaki kiállítással belakták, de az állandó kiállítás, a múzeum valódi célja és értelme, csak mára készült el.
De nem 2022-es év eseményeiben tévedett a legnagyobbat Orbán Viktor, hanem abban, hogy a kiállítás, mint egy megsárgult fénykép, felmutat egy idealizált, ősi állapotot. Ez a kiállítás problémákat vet fel, fontosakat és kevésbé fontosakat, némelyiket meg is válaszolja, de legtöbbet nyitva hagyja.
Aki egy soha nem volt nosztalgikus aranykorba akar megmerítkezni, az csalódni fog. Az is, aki innen akar koherens képet kapni a magyar népi kultúráról, hétköznapokról, gazdálkodásról, díszítőművészetről, építészetről. Igaz, nekik ott Szentendrei Skanzen, a megélhető, átélhető múzeum, ahol szappant készítenek, szüretelnek, slambucot főznek, korongoznak, és közben a szó szoros értelemben beléphetünk egy száz évvel ezelőtti paraszti világba.
A Néprajzi Múzeum – egy tenger és gyarmatok nélküli országhoz képest – hatalmas etnográfia gyűjteménye lehetővé tette volna, hogy az ünnep, az élet, a halál, a születés, a ház, a munka, a hit kérdéseit földrészeken átívelően járja körül, egymás mellé helyezve a különböző kultúrák tárgyait, és adjon akár fogódzókat a ma feltett nagy, egzisztenciális kérdésekkel kapcsolatban is.