„Boldogan állok Nick Cave mögött, hát micsoda egy fickó!” – Interjú Warren Ellisszel

hvg.hu: A Wild God a kilencedik lemeze a Nick Cave & The Bad Seeds tagjaként…

Warren Ellis: Tényleg? Sosem számoltam össze.

hvg.hu: Ezúttal nem nehezítette a munkát sem a covid, sem személyes tragédia. Kevésbé volt most nehéz a felvétel?

W. E.: Sosem könnyű. Ha könnyű, az csak annyit jelent, hogy túl könnyen megelégszel a saját munkáddal. Ha viszont nehéz, az arra utal, hogy talán tényleg eljutsz majd valahová. Mindig nehéz a munka, mert ahogy haladunk, úgy lesz előttünk egyre kevesebb útelágazás. De így van ez szinte minden lemezzel, legalábbis az Abbatoir Blues óta: azóta veszek részt még inkább a zene létrehozásában. Azóta az a munkamódszerünk, hogy Nickkel bevonulunk a stúdióba, megszámlálhatatlan órán keresztül improvizálunk, mindent felveszünk, majd később kiválasztjuk, mi az a végtelen mennyiségű zenéből, amit érdemes jobban megvizsgálni. A rengeteg borzasztó ötlet között ugyanis ott vannak azok a rémisztő pillanatok, amelyekről nem tudjuk, mik is, de hatnak az érzelmeinkre. Már Az ajánlat című film zenéjét is így készítettük. Szóval a módszert már jól ismertük, de magának a zenének mindig ismeretlennek kell tűnnie. Sosem ismételheted meg az előző lemezedet.

hvg.hu: Harminc éve zenél együtt Nick Cave-vel. Mik voltak azok a legfontosabb események, amelyek befolyásolták a közös munkájukat?

W. E.: Nem is tudom, még sosem gondolkodtam ezen. Az, ami a leginkább befolyásolja a közös munkát, a vágyunk, hogy továbbra is együtt dolgozzunk, és hogy az az együttműködés továbbra is fejlődőképes legyen. Hogy pontosan milyen események voltak erre hatással, azt nem tudom, de az biztos, hogy mindnek köze volt az érzéshez, miszerint az együttműködésünk továbbra is egészséges, izgalmas, és hogy továbbra is megvan bennünk az a kíváncsiság és a kreativitás, ami a zene megalkotásához szükséges. Nyilván történtek fontos események – például, mint amikor Nick elvesztette a fiát –, amelyek erősen hatottak arra, hogyan dolgozunk és ebből milyen lemez születik. De a legfontosabb, hogy mindaz, ami történt, tovább táplálta a vágyat a közös munkára, és kíváncsiságot szült bennünk az iránt, milyen zenék vagy szövegek jönnek majd létre.

Warren Ellis és Nick Cave egy koncerten

Facebook / Nick Cave

Nick vállán ráadásul még a dalszövegek is ott vannak, és az elmúlt negyven évben annak is megvolt a maga evolúciója, hogy hogyan írt. Nem gondolom, hogy akár stílusukban, akár máshogyan is ugyanolyan szövegeket írna ma, mint korábban. Ma már sokkal személyesebbek a sorai, mint a 80-as, 90-es években. Azt hiszem, a The Boatman’s Call (1997) idején nyílt meg és kezdett inkább személyes, mintsem narratív szövegeket írni. Hasonlítsák össze mondjuk a Murder Balladsszal (1996): azok a dalok többnyire történeteket meséltek el. A Boatman’s Call idején döntött úgy, hogy inkább olyasmikről fog írni, amik vele történtek, és bensőségesebb dalokat ír, szemben mondjuk az olyanokkal, mint a Stagger Lee, amikhez azért nem kellett túl mélyre ásni, hogy értsük, miről is szólnak.

hvg.hu: Mindig könnyű zenét szerezni ezekhez a személyes szövegekhez? Olyan személyes szövegekhez, amelyek nem az ön érzéseiről, az önnel történt dolgokról szólnak?

W. E.: Hogy őszinte legyek, annyira nem szoktam elemezni a szövegeket; megbízom Nickben, tudom, hogy amit ír, csodálatos lesz. Nem célom olyan zenét írni, ami passzol a mondataihoz, az túl magától értetődő lenne. Ahogy mondtam, a felvételek mindig rengeteg improvizációval kezdődnek, nem a jazzes értelemben véve, csak a szabad formára gondolok. Nick ugyan már szövegekkel érkezik, de soha nem akarjuk ezekhez írni a zenét: Nick elénekli a szövegeit hat különböző zenére, és az egyikről kiderül, hogy az lesz a jó. A legtöbbször nincs konkrétan leszögezett elképzelésünk arról, hogyan működjön együtt a zene és a szöveg, és szerintem ez érezhető a lemezeken is. Gondoljanak mondjuk egy akciófilmre: ha azt látjuk, hogy a főszereplő fut, abban már eleve megvan az energia, így épp, hogy ellenpontozásra van szükség. Ilyesmire törekszünk a zenében is, és ettől marad igazán izgalmas a folyamat.