Kelet-Európa-sztereotípiák, elhallgatott vidék, gazdasági kiszolgáltatottság – egy kritikus kiállítást néztünk meg Prágában

Hat évvel ezelőtt az ERSTE Alapítvány által támogatott Tranzit hálózat cseh szekciója elindította a Matter of Art – körülbelül „A művészet ügyé”-re fordítható – című új prágai művészeti biennálét, amelynek jelenleg a harmadik kiadása zajlik. Napjainkban szinte minden nagyobb város rendez biennálét, amely a helyi kulturális vitalitás, a turizmus, valamint a nemzetközi kulturális önpozícionálás és befolyás fokozását szolgálják. Minden ilyen nagyívű új kezdeményezés felveti a kívánatos célok, a tartalmak és az elérendő közönségek pontos meghatározását. Az állandó önreflexió különösen fontos a kelet-közép-európai biennálék – mint például a Varsói Biennále, a Kijevi Biennále, a budapesti OFF-Biennále vagy a rigai Survival Kit Festival – számára, amelyek nemzeti geopolitikai helyzetük miatt a nemzetközi kulturális mezőben továbbra is marginalizáltak.

De nézzük, hogyan határozta meg a prágai biennálé a művészet ügyét az elmúlt években és most! Az első Prágai Biennále koncepciója röviden a következőképpen foglalható össze: az osztály-, faji és nemi különbségek megközelítése a szocialista és posztszocialista kelet-közép-európai régió kulturális reflexióin keresztül, a világtörténelem globális terében értelmezve. A többszörös törésvonalak mentén polarizált társadalomban a biennálé célja a folyamatosan változó „mi” és „ők” összekapcsolása volt, az igények közvetítése, az empátia megalapozása és a törődés hatékony módszereinek kialakítása.

Biennale Matter of Art 2024 kiállítási enteriőr

Jonáš Verešpej

A kontextusnak megfelelően a kurátorok a Művészet Anyagának meglehetősen pontos meghatározásával álltak elő: a hangsúly valójában a szubjektív tapasztalatok cserélhető, átadható élménybe való átváltoztatásán volt, a kölcsönös megértés és közeledés elérése érdekében. A Vít Havránek és Tereza Stejskalová kurátori duó ambiciózus koncepciója elsőre túlterheltek tűnt a trendi elméleti jelszavakkal, de sikerült egyensúlyt teremteniük a témák, terek és történelmi időperspektívák között, megtartva a reflektív összpontosítást a kelet-közép-európai régióra. Rendkívül eredeti megnyitója volt ez a kifejezetten regionális jelentőségű művészeti biennálék új sorozatának.

A második kiadás is kockázatosnak, de ígéretesnek tűnt, kezdeti témája a posztkolonializmus volt a kelet-közép-európai régió kontextusában.

A posztkoloniális elméleti aktivizmus főáramában, amely több mint egy évtizede uralja a nemzetközi biennálékat, Kelet-Közép-Európa gyakran figyelmen kívül marad, és látszólag érdektelennek tűnik az uralkodó nyugati nézőpontból.

Ennek ellenére fontosnak tűnik a kelet-európai nézőpont helyének megtalálása, értelmezése és integrálása a globális posztkoloniális diskurzusba. Például az európai és globális alá- és fölérendeltségi mátrixok tudás, kulturális és gazdasági hatalomgyakorlási stratégiák összetett megértésének finomításában. Milyen mértékben létezett nemzeti szuverenitás a régióban? A Szovjetunió szatellit államként gyarmatosítottak bennünket, vagy most az Európai Unió gazdasági szerződései, szociálpolitikája vagy az amerikai episztemikus hegemónia gyarmatosít bennünket a globalizáció korában?