Hogy milyen ember Donald Trump? Az őt közelről ismerők szerint szörnyű, alkalmatlan és veszélyes
„Tanúja voltam az igazi Trumpnak sztriptízbárokban, kétes üzleti találkozókon és azokban az óvatlan pillanatokban, amikor felfedte, ki is ő valójában” – a megválasztott elnökről volt munkatársai, korábbi kinevezettjei, sőt saját pártjának képviselői és közeli családtagjai is lesújtó véleménnyel vannak. Kongatták is a vészharangot Donald Trump jelleme miatt és azért, mert alkalmatlannak tartották őt a hivatalra.
Az amerikai demokrácia állapotának elemzéséért kiált, hogy Donald Trump személyében olyan ember térhet vissza a Fehér Házba, aki a legutóbbi elnökválasztás eredményét nem ismerte el, akit kizárhatott volna a versenyből, sőt a politikából is a rengeteg büntetőügye, nem beszélve arról, hogy a gyűlölettel és gyűlölködéssel teli kampányüzeneteivel legfeljebb a politikai spektrum paranoid szélén meghúzódó kisebbség szószólójaként szerepelhetne. Donald Trump ezzel szemben négy év után visszatérhet a Fehér Házba.
Az amerikaiak minden idők egyik legszélsőségesebb, legkuszább és legerőszakosabb republikánus kampánya után szavaztak bizalmat neki. A bevándorlási kérdésekben kifejezetten rasszista és erőszakos hangnemet ütött meg, nem rettent vissza a hazugságoktól, amelyeknek szinte azonnal súlyos következményeik voltak. Az alaptalan pletyka, miszerint haiti bevándorlók a szomszédok házi kedvenceit ölik és eszik meg Springfieldben, feszültséget és nyugtalanságot keltettek az ohiói városban.
A New York-i Madison Square Gardenben tartott választási gyűlésen – abban a csarnokban, amelynek elődje 1939-ben az Egyesült Államok legjelentősebb náci összejövetelének adott otthont – egymást érték a rasszista beszédek, az egyik legaljasabb sértés – Tony Hinchcliffe humorista „úszó szemétszigetnek” nevezte Puerto Ricót – akkorát szólt, hogy még a Trump-kampány is megpróbált elhatárolódni tőle, miközben a „poén” mögött meghúzódó gondolatot végig felkarolta.
Donald Trump még a mostani kampányban sem tett le arról, hogy eltagadja Joe Biden négy évvel ezelőtti győzelmét, és a napokban azt is felvetette, hogy soha nem is kellett volna elhagynia a Fehér Házat, megalapozva a támogatóiban a gyanút, hogy „az idei választás sem lesz tisztességes”. Ezzel már jó előre aláásta egy esetleges Harris-győzelem legitimitását, és tovább mélyítette az amerikaiak bizalmatlanságát a politikai intézményekben.
A rá szavazó több mint 71 millió embernek mind megvolt a személyes oka arra, hogy miért Donald Trump kezébe helyezte az ország – és a világ – sorsát, az inflációtól kezdve a bevándorláson és a munkanélküliségen át a közel-keleti vagy épp az orosz-ukrán háborúig. De a megválasztott republikánus elnök ígéretei mögött felsejlik nemcsak a politikus, hanem az ember is. Márpedig Donald Trumpot nem csak az ellentétes oldalról érték bírálatok, saját pártjának képviselői, saját volt munkatársai, korábbi kinevezettjei, sőt közeli családtagjai is lesújtó véleménnyel voltak, vannak róla, és kongatták a vészharangot a jelleme miatt, továbbá mert alkalmatlannak tartották őt a hivatalra. A New York Times szerkesztőségi bizottsága néhány hónapja gyűjtötte egybe csaknem száz, Trumphoz valamilyen formában és területen közel álló, őt jól ismerő ember véleményét. Sokan úgy szólaltak meg, hogy nemhogy nyertek vele, de még saját karrierjüket, politikai érdekeiket is kockára tették. A lap szerint
ezekből a jellemzéseikből a legerősebb érvek rajzolódnak ki arra, hogy Donald Trumpnak miért nem lenne szabad az Egyesült Államok következő elnökének lennie.
Attól, hogy a szavazók nem hallgattak ezekre az érvekre, még érdemes megnézni, milyen emberként írják le Donald Trumpot azok, akik a legjobban ismerik őt, mert ezek a meglátások előrevetíthetik azt is, hogy hogyan fog kinézni a második Trump-elnökség.
Trump, az ember
„Mindig a saját érdekeit és a saját egója kielégítését helyezi minden más elé, beleértve az ország érdekeit is. Ez nem kérdéses” – mondta róla Bill Barr, a Trump-kormányzat egykori főügyésze. Fiona Hill, Trump egykori tanácsadója orosz és európai kérdésekben arra emlékeztetett, hogy az elnöksége idején komoly problémát jelentett, milyen könnyű őt manipulálni. „Nagyon törékeny egója volt, nagyon fogékony volt a hízelgésre, és, mint mindannyian láttuk, megsértődött mindenfajta kritikára.”