Kaszparovtól mattot kapott, ám a politikában több lépéssel előre gondolkodik az új brit pénzügyminiszter
Nehéz örökséget vett át Rachel Reeves brit pénzügyminiszter, aki az innováció bátorításával teremtene munkahelyeket.
„Ha olyasvalakit keresnek, aki cigánykerekezik vagy sztepptáncol, az nem én vagyok. De ha olyat szeretnének, aki el tudja irányítani a gazdaságot, arra nagyon is alkalmas vagyok”
– mondta egyszer Rachel Reeves, amikor az a kritika érte, hogy egy tévés hírműsorban „unalmas” gazdasági dolgokról beszélt. Hogy valóban képes-e meghatározni a brit gazdaságpolitikát, az most kiderülhet, mert a 45 éves Reeves a fölényes választási győzelem után hatalomra került munkáspárti kormány pénzügyminisztere.
Az első nő ezen a poszton, s úgy gondolja, bizonyos értelemben a társaival együtt a konzervatív Margaret Thatcher köpönyegéből bújtak ki, hiszen ő bizonyította be, hogy a brit politika legmagasabb pozícióira is alkalmasak a nők, akik közül már volt védelmi, külügy- és belügyminiszter is.
A Londonban született Rachel Jane Reeves három hónapos volt, amikor Thatcher 1979 májusában megnyerte a választást, és az első brit miniszterelnöknő lett. A szülők általános iskolai tanárokként dolgoztak, Reeves hétéves korában elváltak, utána a húgával együtt felváltva élt az anyjukkal és az apjukkal. Utóbbi az 1987-es választási kampány idején a tévében mutatta meg lányainak az éppen beszélő Neil Kinnockot, mondván: „Ő vezeti a Munkáspártot, rá szavazunk.”