Méltóságteljes öregedésről, táncról és örömről beszél az aqb Project Space-ben látható performansz

Megoszlanak a vélemények arról, hogy igazán sokáig élni vajon átok-e vagy áldás. Nem is sokaknak adatik meg ez a tapasztalat, de az bizonyos, hogy az öregedésnek megvan a maga korporealitása amelynek bizonyos fokáig a legtöbbünk el szokott jutni, legalábbis a világ jobbmódú felén. Folyamatosan harcol is az ezzel járó kellemetlen érzetekkel szemben az egész orvostudomány, és lényegi célja már jó ideje a várható élettartam kitolása – az élet vége felé a gyarapodó évek minőségének viszonylatában viszont megkérdőjelezhető eredményekkel, amiről Barbara Ehrenreich írt nagyszerű könyvet Natural Causes címmel. 

Az öregség állapota tehát ambivalens. Nagyrészt tabusítva lettek a test öregedésének kellementlenségei, és konok, részben titkolt, részben nyílt harc folyik ellene.

Ivan Illich Medical Nemesis című nagy visszhangra talált 1974-es írásában gyakran hangsúlyozta ennek a folyamatnak a visszás oldalát, állítva hogy a betegségnek és a szenvedésnek – amely az öregedéssel mindannyiunkat elér –, lehetnek a személyiséget nemesítő hatásai, amennyiben tudatosan fordulunk feléjük. Azonban messze vagyunk már azoktól az időktől, amikor az idősek a bölcsesség megtestesüléseiként, szimbólumaiként, a feltétel nélküli tisztelet tárgyaiként helyezkedtek el általában a hagyományos társadalmakba. Kulturálisan viszont továbbra is a tapasztalat, és leginkább a történelmi tapasztalat megtestesüléseiként tekintünk rájuk.