Görföl Tibor teológus: Van-e határa a hallgatásnak? A gyónás a 21. században

A hatvanas évek végén, amikor megszületett a „láthatatlan vallás” kifejezés, kevesen vonták kétségbe, hogy a nyugati társadalmakban eltűnésre vannak ítélve a vallási intézmények és struktúrák. A láthatatlanság ugyanis nagyrészt erre vonatkozott: úgy vélték, a korábban látható formában és nyilvánosan észlelhető vallás jó esetben a magánszféra láthatatlanságába húzódik vissza, de talán inkább egészen másféle formát ölt, és karriervággyá vagy sportteljesítménnyé alakul.

Nemcsak a vallás elhalványodásának megfigyelői nézték érdeklődve, miként tünedeznek el a vallási jelenségek a modern társadalmakból, de a hívő emberek is egy kihalás szélén álló faj képviselőiként tekintettek magukra. Ekkor már a kereszténység hivatalos képviselői sem tartották magától értetődőnek, hogy a technikai eszközökkel felvértezett modern ember hinni tudna még a csodákban, és a teológusok számára is kétséges volt, hogy az űrutazás tapasztalatai egykönnyen összeegyeztethetők lennének az Istenbe vetett hittel.