Németh Róbert: Magyar Péter színeváltozásáról

Magyarországon soha senki nem fog korrupcióellenes politikával választást nyerni vagy rendszert buktatni. Ugyanis a magyar társadalom nem elutasító a korrupcióval szemben. Ezt nem erkölcsi ítéletként, egyszerűen leíró jelleggel mondom. Mindannyian benne vagyunk. Ráadásul hetedíziglen, generációk óta. Ez a történelmünk, a közös és a magán egyaránt. Urambátyám, rokonok, Mikszáth, remikszáth. Trükközünk, hogy a gyerek a másik körzetes iskolába kerüljön, megoldjuk a dolgokat okosba’, apa hazahozta a ráspolyt a gyárból, anya az írógéppapírt az irodából. Mondom, ilyenek vagyunk, ez nem ítélet, hanem leírás.

Magyar Péter ajánlatának egyik vonzó pontja egy másik, az előzőhöz hasonló történelmi sajátosság és adottság. Az, hogy Magyarországon időről időre, korról korra úgy lehetett átöltözni egyik ruhából a másikba, átmenni egyik szerepből vagy térfélről a másikba és -ra, hogy annak különösebb erkölcsi következménye, sőt tényleges következménye sem volt.

És mintha nem is csak mi lennénk ilyenek. Térségi, regionális jellegzetesség, kelet-európai jelenség ez, aminek megvannak a maga kemény történelmi okai. Túlélés, miegymás.

Voltak történelmi helyzetek, ahol sor került megrovásra, büntetésre, kivégzésre – 1848–49 utáni rendrakás, népbíróság 1945-öt követően, 1956-os megtorlások –, de összességében a nagyobb társadalmi csoportoknak, rétegeknek többnyire elnézték, hogy mit csináltak, hol álltak egy előző rendszerben. Főleg, ha hitet tettek az új mellett. A harmadik magyar köztársaságot egy pártállami politikus, Szűrös Mátyás kiáltotta ki.