Lehet-e polgármester egy viccpárt vezetőjéből?

Nem találták volna viccesnek, hogy még egy viccpárt is megelőzi őket, ezért az 1990-es évek Nagy-Britanniájában megesett, hogy egyik-másik szintén kis párt visszalépett a jelöltségtől, ha az Őrülten Dühöngő Szörnyek Hivatalos Pártja is indult a választáson. Az óvatosság nem volt indokolatlan. 1990-ben az ŐDSZHP alapítója, David Edward Sutch – művésznevén az Ordító Lord Sutch, egyesek szerint minden idők legrosszabb, amúgy olyan nagyágyúk, mint Jimmy Page, John Bonham és Jeff Beck közreműködésével készült nagylemezének megalkotója – egy parlamenti képviselői pótválasztáson több szavazatot kapott, mint a szociáldemokrata (SDP) jelölt.

Bár a pusztán jelképes 6-7. hely sorsáról volt szó, az amúgy is pártszakadásoktól sújtott SDP-nek, David Owen korábbi munkáspárti külügyminiszter akkori pártjának ez volt az utolsó csepp a pohárban. Owen egy hét múlva feloszlatta a pártot, mondván: nem működhet tovább, ha még a szörnypárt is lekörözi.

Annak ellenére, hogy létrejötte magán viseli egy 1970-es Monthy Python-jelenet utánérzését, az 1983-ban alapított és mindmáig működő ŐDSZHP nem kizárólag vicc. Több önkormányzati választáson is sikereket ért el, és állítólag ez okozta a pártszakadásokat is: akik komolyabb posztra jutottak, eltávolodtak azoktól, akik továbbra is viccnek tekintették a dolgot. Elképzelhető, hogy ezt a kutyapártiak most elég jól át tudják érezni. Néhány brit tudós ugyanakkor feltételezi, hogy a pártszakadások is részei az igazi pártokat kifigurázó politikai szatírának.

Ha ekkora hírnévre nem tettek is szert, az angol humor jegyében elég sok hasonló viccpárt működik vagy működött Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon is. Nekik köszönhető, hogy Ausztráliában akadt olyan tartomány, amely előírta, hogy egy pártnak legalább 100 tagot és egy alapszabályt kell felmutatnia, különben nem indíthat jelölteket.