Papp Réka Kinga: Kiszédült káderek
Magyar Péter felbukkanása is azt igazolja, hogy az Orbán-rendszerben nincs stabilitás vagy utódlás, amivel más autokráciákban megvásárolják az elit lojalitását. Az egyre szorosabb központi kontrollal működő NER egyre ziláltabban zsigereli ki és hajítja el a saját embereit, akik erre a rendszerre tették fel minden lapjukat. Papp Réka Kinga írása.
Magyar Péter hirtelen jött sikere nem a közepes karizmájának köszönhető, sem forradalmian korlátozott gondolatiságának, amellyel megragadta volna a magyar közgondolkodást. Sokan kitántorogtak már a NER-ből, a Fidesz vonzáskörzetéből, akiknek ez az exodus egy időre különös glóriát kölcsönöz: Hadházy Ákos, Lukácsi Katalin, Ürge-Vorsatz Diána, Márki-Zay Péter csak néhány jellegzetes példa. Még Simicska Lajos is tetszelgett rövid ideig hasonló szerepben. Ezeket az embereket ilyenkor a független sajtó és a kétségbeesett ellenzékiek pajzsra emelik, aminek súlyos félreértés az oka.
A kilencvenes-kétezres évek politikai mantrája volt a középre húzás, amely szerint egy politikai erőnek az ellentábor szavazóit kell céloznia, és ehhez jól jönnek az onnan kiszédült egykori káderek. Ez a gondolkodás logikailag is hibás, de világszerte nem is hozott más eredményt, mint a baloldal kilúgozását, a liberalizmus felszínesedését és ellensúly híján a jobboldal folyamatos szélsőségek felé tolódását.
Magyar Péter sem a kuruc virtus újraéledése, hanem egy egykor nagy reményű, látszólag jó képességű technokrata, aki lojalitása dacára sem kapta meg, amit remélt.