Tóta W. Árpád: Valami bűzlik

Amikor elkezdték a Tisza Pártot a Fidesz fölé mérni, postafordultával jött a tagadás: ez mind nem igaz, még csak a közelében sincs, a kutatók hazudnak. Tessék, itt a Nyalifali 2000 Bt. mérése, abban magasan vezet a Fidesz! Ám később megjött az érdemi reakció is, és az azt mutatja, hogy a veszély bizony valós, és a saját mérések is alátámasztják. Ezeket persze nem hozzák nyilvánosságra, de nem is kell. A félelem tapintható.

Amint az ember kinyitja a telefonját, özönlenek a mémnek szánt, bombasztikus videók, üveghangon kerreg a Megafon. Nemcsak a jól ismert elkövetők, hanem olyan arcok, akikről eddig nem tudtunk, és jobb is volt úgy. Betanított munkások a hordó aljáról, amint műfelháborodással, cirkuszi gesztusokkal játsszák el, mennyire megsemmisítő lebukás, micsoda botrány: azt mondta, büdös! Azt mondta, nem bírja az újságírókat… akiket a kormányunk konkrétan üldöz.

Nem fontos már, hogyan mondják el – elég végigpörgetni a klipeket, és fejben számolni a számolhatatlan milliókat, amiket ezekre költenek. Ezek a kampányok talán jólesnek a megmaradt híveknek, de legalább ugyanennyien az érdemtelen és értelmetlen pénzszórást látják bennük. A propaganda könnyen önveszélyessé válhat. Minél látványosabban drága, annál inkább.

És jönnek a fizetési listáról a többiek végtelen sorban: a beszédképtelen, földbuta szefós, aki saját magáról sem hiszi el, hogy neki bármi alapja van méricskélni a transzparens újságírást, már azonkívül, hogy egyelőre ezt is kénytelenek vagyunk kifizetni. Ő megmérte, hogy a sajtó nem tartotta elég sokáig címlap tetején a büdösügyet. Azt nem merte megmérni, hogyan járnak el az őt megszólaltató kiadványok bármilyen botránnyal, Borkaitól Beséig. De mindegy ez is. Az ország értesült a felvételekről, tudomásul vette, hogy Magyar Péter kimondta: büdös. És szarik rá. Van más gondja.