"Miért mondják, hogy József Attila szegény volt, amikor ágyban aludt?" – Interjú Jin Kyoung Ae tanár-műfordítóval

1995-ben, egyetemistaként jött egy évre Magyarországra tanulni, de nagyon rossz élmény volt számára. Úgy ment vissza Dél-Koreába, hogy soha többé nem jön vissza. 2000-ben azonban egy családi tragédiát követően mégis visszatért. PhD-fokozatot József Attilával foglalkozó disszertációjával szerzett. HVG-portré.

HVG: Miért éppen magyarul kezdett tanulni?

Jin Kyoung Ae: Először 1988-ban, a szöuli olimpián figyeltem fel a magyarokra. Előtte szinte semmit sem tudtam Kelet-Európáról, a kommunista országok valamennyire tabutémának számítottak akkor Dél-Koreában. De az olimpián feltűnt, hogy egy ilyen kis ország hogy tud hatodik lenni az éremtáblázaton. Ezzel el is dőlt a sorsom.

HVG: Szöulban volt magyar szak az egyetemen?

J. K. A.: Elég új dolog volt, csak 1987-től kezdték el sorban létrehozni a román, a lengyel, a magyar, a csehszlovák és a jugoszláv tanszéket. Nekem egyértelmű volt, hogy magyar szakra megyek.

HVG: A magyar nyelv köztudottan nehéz. Ez nem szegte kedvét?

J. K. A.: Minden nyelvet nehéz volt megtanulni akkoriban, még az angolt is. Egyáltalán nem volt könnyű hozzáférni az anyanyelvi forrásokhoz, könyvekhez, hanganyagokhoz. Úgy gondoltam, egy nyelvet akkor lehet igazán megtanulni, ha elmegy az ember abba az országba, ahol beszélik. Biztosra vettem, hogy eljutok Magyarországra, és ott jól megtanulok magyarul. Ebben tévedtem, mert magyarul még Magyarországon is nehéz megtanulni.