Egészségről, szorongásról és a belső biztonságról – 3. rész: Mindig hihetünk a szakértőknek?
12 perc
2024.02.05. 17:30
Miért érzünk gyakran bűntudatot, ha betegek vagyunk, és hogyan lehet ezt feloldani? Miként termelhetnek újabb aggodalmakat a divatos diéták és a boldogságtréningek? Hogyan befolyásolja a testképünk az önértékelésünket? Jó ideje velünk van az általános elbizonytalanodás, de a koronavírus-járvány, a klímaválság és a háború fenyegetése miatt különösen felerősödtek a szorongásaink és az egzisztenciális félelmeink. Aggódunk az egészségünk, a gyógyszerek és élelmiszerek kockázatai, valamint a nehezen kontrollálható stressz miatt. Mindez jelentős hatást gyakorol a viselkedésünkre, az egészségünket befolyásoló szokásaink és függőségeink kialakulására. Csabai Márta, a hazai egészségpszichológia meghatározó személyisége nemzetközi kutatások, társadalmi-kulturális példák, továbbá médiatartalmak pszichológiai elemzése alapján feltárja, hogyan kezeljük az egészségünkkel és a testünkkel kapcsolatos félelmeinket. A HVG Könyvek által megjelentetett kiadványból több részletet is közlünk.
A fogyasztói társadalmakban az egészséges élettel és a rizikócsökkentéssel kapcsolatos üzenetek jellemző módon azt sugallják, hogy a test olyan árucikk, amit saját akaraterőnk és képességeink mentén formálhatunk, alakíthatunk: különösebb nehézségek nélkül fittebbé, ellenállóbbá és fiatalabbá tehetjük, amennyiben megvásároljuk, igénybe vesszük a test- és egészségipar által kínált eszközöket és szakértelmet. Ezek az üzenetek a teljes biztonság (tökéletes egészség) elérésére biztatnak bennünket, amihez természetesen megbízható információkra is szükségünk lenne, ám a szakértelem szabadpiaca is kitermeli a maga bizonytalanságait. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a szakértők körében sincs teljes egyetértés a rizikó definíciójával kapcsolatban.
A különböző szakértői érdekcsoportok egymástól eltérő kockázati narratívákat dolgoznak ki az életmóddal, a táplálkozással, a veszélyek tartalmával kapcsolatban, így egyre kevésbé lehet koherens normákat felállítani a helyes viselkedésről. Elbizonytalanodunk azzal kapcsolatban, hogy mit jelent testileg-lelkileg egészségesnek, boldognak lenni – nem tudjuk, mikor vagyunk igazából jól, vagy mit is jelent az igazi jóllét, a wellbeing. Feltehetőleg ez ösztönöz bennünket a testtel való további, sok esetben akár túlzott törődésre, önvizsgálatra, edzésre, diétára. Vagy ellenkezőleg: szorongáshoz, sőt kétségbeeséshez vezethet, ami erősítheti az egészségkárosító és diszfunkcionális viselkedést.
A kételkedés nem vonzó, elvesztette eredeti pozitív felhangját, hogy a jó tudomány alapvetően szkeptikus, és mindig a kérdések, nem pedig a dogmatikus kijelentések mentén működik.
A bizonyosság, „az egyetlen igaz válasz” iránti vágyat elégítette ki a középkori pestisjárványok után a boszorkányság fogalma, hiszen nem volt megfelelő magyarázat a rettegett betegségekkel és azok megfékezésével kapcsolatban. A mai korban a tudósok szava elsődleges, de sokak számára nehéz elfogadni, hogy a tudomány tele van bizonytalansággal. Részben ez, részben a média sodorja a szakértőket megmondószerepbe, azt várják tőlük, hogy nyilatkoztassák ki az „igazat”, hiszen a „bonyolult”, a „valószínű”, a „tendencia” szavak nem jól eladhatók. Általában az a megkérdőjelezhető meggyőződés áll emögött, hogy a közönség egyszerű, instant igazságra, dogmára vágyik. Egy idő után ez az igény valóban meg is teremtődik, részben azáltal, hogy erre „szoktatja rá” a nézőket a tömegkommunikáció. Nyilvánvalóan itt is vannak kivételek, léteznek nagyon színvonalas és megfelelően ellenőrzött sajtótermékek, hírportálok, műsorok, de az átlag médiafogyasztó számára nem mindig könnyű ezeket azonosítani.