Nem öröktől fogva való, és Orbán elintézte, hogy ne is tartson örökké a magyar-lengyel barátság

„Ez a barátság hozzátartozik a magyar nemzeti azonossághoz” – mondta Orbán Viktor 2016-ban a lengyel–magyar kapcsolatról. Az időközben történtek tükrében a megállapítás újabb bizonyság a miniszterelnök üres retorikájára. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy a lengyel–magyar kapcsolatok bővelkednek pozitív mozzanatokban.

A barátságot ezer évre is visszavezetik, ám a „magyar–lengyel két jó barát” szlogenben megtestesült viszony valójában a nemzeti romantika terméke, és inkább azt sugallja, hogy a szuverenitásért küzdő két nép politikai elitje a XVIII. század végén egymásra talált. A barátságnak az 1848–1849-es szabadságharc újabb lendületet adott, majd erősítette, hogy a második világháború alatt a magyarok, dacolva német szövetségesükkel, lengyel menekülteket fogadtak be, és 1956-ban mindkét nép fellázadt a kommunista diktatúra, az orosz megszállás ellen.

A rendszerváltozás után is megmaradt a szimpátia, ezt tette tönkre a Putyin iránt elkötelezett, az Ukrajna elleni orosz agresszió óta még egyértelműbbé vált orbáni politika.

Lengyelországban bármi megtörténhet: a Tusk-kormány a Kaczynskiék telepítette aknamezőn lépked

Az alkotmánybíróság megfúrhatja a költségvetés elfogadását, az államfő feloszlatja a parlamentet, a törvénysértéseket sokszor csak törvénysértéssel lehetne megszüntetni. A nyolc év után ellenzékbe szorult Jog és Igazságosság nem akar beletörődni a hatalom elvesztésébe.

A lengyel–magyar kapcsolatokat a régmúltban is számos konfliktus tette próbára.