Kovács András Ferenc költőként is, közszereplőként is kulcsfontosságú helyeken volt jelen

„Mostanában Joszif Visszarionovics Sztálin felemelkedését tanulmányozom”

– néhány hónappal a Kossuth-díj átadása után készült interjújában mondta ezt Kovács András Ferenc. A még az előző kormányzati ciklusban kapott díj örömét elhomályosították a 2010-es választásokat követő balsejtelmei és aggodalmai. Az SZDSZ–MSZP-kormány épp megbukott, és megkezdődött a NER kiépítése. Abban az időszakban viszonylag nagy feltűnést keltett, hogy a kormányváltás előszelében erdélyi költő kapta meg a magas rangú állami elismerést. Az olvasó azt várhatta, hogy a sokak által szeretettel csak KAF-ként emlegetett díjazott a hálájának, örömének és megelégedettségének ad hangot.

Ám ennél ő sokkal jobban átlátta a politikai, kultúrpolitikai folyamatokat. A Kossuth-díj körül amúgy is volt már kellemetlen, erdélyieket érintő közjáték. Nyolc évvel korábban a Vegyépszer Rt. elnökeként Nagy Elek saját apjának, írói álnevén Méhes Györgynek lobbizta ki a Kossuth-díjat. Méhest sokkal kevesebben ismerték és még kevesebben ismerték el, mint Kovács András Ferencet. Méhes Kossuth-díja volt az első nagy port kavart „erdélyi irodalmi lobbiügy”, ami miatt nőtt az erdélyiekkel (és az erdélyi irodalmárokkal) szembeni ellenszenv Magyarországon. Aztán jött a 2005-ös, kettős állampolgárságról szóló népszavazás. A magyar–magyar kapcsolatok romlottak, élesedett az úgynevezett nemzetiek és „nemzetellenesek” közti konfliktus (amely látszólagos ellentét volt csupán, valódi „nemzetelleneseket” csak a politikai propaganda kreált képzelt ellenségként).