Nélküle nem lett volna impresszionizmus: a festékes tubus, amit épp idejében találtak fel
Nem a fogpaszta, nem a kézkrém, nem a ragasztó miatt jött az ötlet: a fémtubusra a 19. század közepe táján az olajfesték miatt lett szükség – tudtuk meg, amikor a pesti Renoir-kiállításon jártunk.
Hol festették a tájképeket több száz évvel ezelőtt? Nem biztos, hogy egy vetélkedőn mindenki eltalálná a helyes választ: műteremben. Legalábbis olajfestményt nem lehetett a szabadban alkotni, az egyéb technikák pedig – mondjuk, az akvarell – nem számítottak igazi festménynek. Igaz, vázlatként valóban festettek akvarelleket a szabadban.
A helyzet a 19. század második felében változott meg, és a fordulatot elsőként az impresszionisták használták ki, akik a szabad ég alatt látható fények, színek, árnyékok pillanatnyi benyomásait (impresszióit) vitték gyorsan a vászonra. Két találmányra volt ehhez szükség. A talán kevésbé döntő, és nem is teljesen új, fejlesztés a hordozható festőállvány volt. A nagy változást az jelentette, hogy kényelmesen hordozhatóvá vált az olajfesték.